Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Szabad György: Kossuth nemzetiségpolitikai irányadása a kiegyezés után / 251–259. o.

SZABAD GYÖRGY KOSSUTH NEMZETISÉGPOLITIKAI IRÁNYADÁSA A KIEGYEZÉS UTÁN A nemzetiségpolitikával, a magyar és az együttélő népek megbékélése és együttműködése lehetőségeinek kialakításával Kossuth — hosszú számkivetettsége során — szinte minden más politikai kérdésnél többet foglalkozott. Az ,,Alkotmányjavaslat'"-ában 1850/51-ben felvázolt és egy évtizeden át érlelt koncepciója

1 valóra váltását lehetetlenné tevő, a „Magyarország sírásói" című 1866/67-ben írott tanulmányában felidézett riasztó eshetőségeket

2 megítélése szerint fenyegető kilátássá avató kiegyezés után üzeneteiben többnyire mégis beérte a hazai nemzetiségpolitika elvont igazságokat hangoztató kritikájával, illetve azzal, hogy tanácsokat adott, ha tanácsát kérték. 1870. március 25-i kiadatlan levele

3 azonban olyan megnyilatkozás, amelyben nemzetiségpolitikai elveinek a rendszer adott körülményei közti alkalmazását kísérelte meg körvonalazni általános irány adás keretében. Az alkalmat Kossuth nemzetiségpolitikai megnyilatkozására annak a tanácskozás-sorozatnak a hozzá eljuttatott, de a kísérőlevélről leválasztva ma elveszettnek vagy lappangónak tekintendő munkálata teremtett, amelynek során az Országos 48-as Párt és az ún. Nemzetiségi Kör küldöttei tettek kísérletet arra, hogy az alig egy esztendővel korábban hozott nemzetiségi törvény

4 demokratikusabbal való felváltására közös javaslatot dolgozzanak ki. Kossuth, akit Irányi Dániel a tárgyalások megkezdése óta tájékoztatott a fejleményekről,

5 annak 1870. március 21-i részletes tájékoztatójából értesült a munkálat, a levél egyik fordulata szerint ,,a nemzetiségi törvényjavaslat" megszületésének körülményeiről. Irányi Dániel előadása megerősíti a nevezetes kísérlettel a szakirodalomban érdemlegesen elsőként foglalkozó Jászi Oszkár

6 azon véleményét, hogy a nézetegyeztetés szűk körben, előkészítő jelleggel történt, s ellentmond az ez idő tájt jelentkező együttműködési készség fontosságát méltán kiemelő Kemény G. Gábor minősítésének, aki valóságos „függetlenségi-nemzetiségi pak1 Lásd a Javaslat Magyar Ország jövő politicai szervezetét illetőleg, tekintettel a nemzetiségi kérdés megoldására című tanulmány végsÖ változatának autográf kéziratát. MOL, Kossuth gyűjtemény, Időrendi rész (A továbbiakban: R 90.) I. 1554. 2 Magyarország sírásói. Megjelent: Negyvenkilencz, 1867. 4—5. sz. 3 Kossuth Lajos (Torino, 1870. március 25.) — Irányi Dánielnek. MOL Irányi Dániel iratai (R 75) Nro. 81. 4 Az „1868: XLIV. te. a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában" 1868. december 7-én hirdettetett ki. Ezért emlegették 1870 elején — némi pontatlansággal — „tavaly" hozott törvényként. 5 Irányi (Pest, 1870. február 3.) — Kossuthnak. MOL, R 90.

1. 5251. 6 Jászi Oszkár: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. Bp. 1912. 350—353.