Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Soós László: A filoxéra elleni védekezés megszervezése Magyarországon, 1872–1881 / 229–249. o.

242 Soós László rer Sándor, mint a megbeszélések jegyzője. A bizottság első alkalommal — 1880. febr. 23-án — br. Kemény Gábor miniszter elnökletével ült össze. A legnagyobb vita most is, mint korábban, az irtás alkalmazhatósága körül bontakozott ki.

39 Ebben a kérdésben a közös megegyezést követő határozat csak az egy holdnál kisebb fertőzött területek kiirtását engedélyezte, de a nagyobb kiterjedésű beteg szőlőknél javasolt ún. gyérítéses eljárás alkalmazását a többség nem fogadta el.

40 A döntések meghozatalát nehezítette, hogy a legnagyobb szaktudással rendelkező bizottsági tagok sem ismerték megfelelő mértékben azokat az eljárási módokat, amelyeket a filoxéra ellen szórványosan alkalmaztak. Mivel a hiányos ismeretek pótlására alkalmas hazai kísérletek és megfigyelések nem valósultak meg, így megoldásként ismét csak a külföldi tapasztalatok tanulmányozása jöhetett szóba. Ezért előzte meg nagy várakozás Cserháti Sándor klosterneuburgi tanulmányútját, amely — a március 13-án megtartott beszámolója tanúsága szerint — általános csalódást keltve, szinte semmi eredményt nem hozott. A védekezés fontosabb mozzanatait tekintve szomszédaink szakemberei sem jutottak el az egységes álláspont kialakításáig. A magyar tanár olyan osztrák tudósokkal is beszélt, akik még a szénkéneg alkalmazását sem tartották megengedhetőnek. Hiányos ismeretei ellenére Cserháti Sándor 1880. mára 17-én elkezdte a Keszthely határában levő két, 0,5 holdnál kisebb fertőzött ültetvény kiirtását. Az irányításával gondosan végrehajtott munkát ápr. 1-én a kiszedett tőkék elégetésével fejezték be. Ebben az időszakban egy másik parcellában szénkéneggel is folytatott kísérletet, és az ápr. 8-án Pesten tartott beszámolójában tapasztalatait kedvezőnek minősítette.

41 A szénkénegezés olyan eljárás kidolgozásának reményét csillantotta fel, amelynek során a beteg szőlőket nem pusztítják el, és a tőkék termőképessége megőrizhető. Sajnos, a kezdeti remények tiszavirág-életűnek bizonyultak, mert a szénkéneg alkalmazásának nem csupán a költségek szabtak határt, hanem — mint a szendrői fertőzött parcellákon folytatott kísérletek során kiderült — eredményességét a talaj minősége is befolyásolta. A Szendrő határában levő gr. Csáky-féle birtokról máj. 18-án érkezett bejelentés nyomán a vizsgálatot végző Cserháti Sándor és Miklós Gyula sajnálattal tapasztalta, hogy az 50—60 holdnyi sziklás talajú fertőzött szőlőben a szénkéneg nem fejti ki a várt hatást.

42 A két szakember beszámolója az Országos Phylloxera Bizottság tagjai között teljes tanácstalanságot okozott, ezért Szendrőn — a főváros és Hegyalja küldötteinek társaságában — júl. 12-én helyszíni szemlét tartottak. A vizsgálat tapasztalatait másnap összegező tanácskozás résztvevőire az a feladat hárult, hogy a mintegy 280 kat. hold szőlő megmentéséhez szükséges pénzmennyiség előteremtésének lehetőségeit a helybéli termelőkkel megbeszéljék. A bizottság tagjainak segítő szándéka nem járt sikerrel, mivel a holdanként átlagosan csupán 20—25 Ft-os évi jövedelmet biztosító ültetvények tulajdonosai a sző•• 39 OL, K 168. — 1882 — 5 — 44348. Jelentés a phylloxera-ügyben 1872. évtől 1880. év végéig a FIK által tett intézkedésekről Bp. 1881. Az Országos Phylloxera Bizottság első ülésének jegyzőkönyve. 1880. febr. 23. 40 Az ún. gyérítéses eljárás során csak a teljesen tönkrement tőkéket vágták ki, a megmaradóknál szénkéneg segítségével a gyökereken levő élősködőket pusztították. Az eredményesség érdekében ezt az eljárást 3—4 évenként meg kellett ismételni. 41 OL, K 168. — 1882 — 5 — 44348. Jelentés a phylloxera-ügyben 1872. évtől 1880. év végéig a FIK által tett intézkedésekről. Bp. 1881. 42 Uo.