Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Soós László: A filoxéra elleni védekezés megszervezése Magyarországon, 1872–1881 / 229–249. o.

240 Soós László Mathiász János és testvére tulajdonában levő szőlőket ellenőrizve, szintén fertőzött vesszőket találtak, és az üzleti könyvekből kiderült, hogy a feltehetően beteg alanyokat 45 törvényhatósági terület 179 gazdasága vásárolta meg. Igaz, a vevők többségénél a rovar jelenlétét nem mutatták ki, de kétséget kizáróan megállapították, hogy Kassáról ezen az úton fertőződtek el Szatmárnémeti és Nagykároly szőlőskertjei.

33 A szőlővesszők eladásával foglalkozó telepekről rövid idő alatt — a forgalom nagyságától függően — szinte az egész ország területére széthurcolhatták a fertőzést. Ezért a kassai példán okulva a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 1879. okt. 21-én megjelenő körrendeletében a szőlőveszszők forgalmát az egész ország területén megtiltotta, és elrendelte a Mathiász Jánostól vásárolt szőlőtőkék rendszeres ellenőrzését.

34 A hasonló esetek elkerülése érdekében a minisztériumban nyilvántartást készítettek azokról a kereskedőkről, akik vesszők eladásával foglalkoztak, és telepeikre okt. 24-én zárlatot rendeltek el.

35 Ezekről a helyekről a szőlővesszők eladására csak akkor kerülhetett sor, ha a minisztérium megbízottai a telepet előzetesen átvizsgálták és filoxérát nem találtak. A szőlő vessző-kereskedés útján okozott fertőzés egyértelművé tette, hogy a kivárás eredményességében reménykedő hazai tudósaink alapvető hibákat vétettek. Beigazolódott, hogy a nemzetközi együttműködés a filoxéra elleni intézkedéseknek csak az egyik oldalát alkotja, a belföldi védekezés minél gyorsabb megszervezésének feladata pedig a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumra vár. A minisztérium kezdeményezésére 1879. okt. 7-én ismét összeülő szakértekezlet előadója a rovar újabb térhódításáról számolt be.

36 A tanácskozás időpontjában a kártevőket — a korábban ismertetett módon — felfedezték az érmelléki Peér községben, Kassa város határában, Szatmárnémeti és Nagykároly kertjeiben, a pancsovai fertőzés pedig tovább terjedt; nagysága elérte a 700 kat. holdat. A hozzászólásokból kiderült, hogy lényeges kérdésekben a résztvevők éppen olyan tanácstalanok, mint két évvel ezelőtt. A bizonytalanság oka abban keresendő, hogy a rovar terjedésének megakadályozására alkalmas módszert 1879-ben sem találták meg. Ezért a frissen felfedezett beteg szőlőkben, ahol a fertőzött terület nagysága a fél holdat nem haladta meg, most is csak a pancsovai kudarcra emlékeztető irtást javasolták. A megbeszélés hangulatára jellemző, hogy a borászati kormánybiztosként jelenlevő Miklós Gyula — a szőlők megmentésére alkalmas védekezési eljárás hiánya miatt — a pancsovai ültetvények teljés kiirtását, és a gazdák kártalanítására a dohánytermelésre szóló engedélyek megadását javasolta. Szerencsére, a végleteket felvillantó nézetek a viták során egyre közelebb kerültek a valósághoz. Ennek köszönhetően az okt. 7-én megtartott értekezleten határozat született a szőlővessző-kereskedések zár alá helyezéséről, továbbá az irtás nélküli szénkénegezés kipróbálásáról. 33 OL, K 168. - 1882 — 5 - 44348. Jelentés a phylloxera-ügyben 1872. évtől 1880. év végéig a FIK által tett intézkedésekről. Bp. 1881. 34 Uo. 26222/79. sz. FIK-körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. Bp. 1879. okt. 21. 26692/79. sz. FIK körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. Bp. 1879. okt. 21. 85 Uo. 27521/79. sz. FIK-körrendelet valamennyi törvénvhatóságnak. Bp. 1879. okt. 24. 36 OL, K 168. - 1879 — 5 — 725 — 26221. Jegyzőkönyv a phylloxera kérdés tárgyalására egybehívott értekezlet tanácskozásáról. Bp. 1879. okt. 7.