Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Soós László: A filoxéra elleni védekezés megszervezése Magyarországon, 1872–1881 / 229–249. o.

A fÜoxéra elleni védekezés Magyarországon 235 Hermán Ottó és követői az irtás folytatása ellen sorakoztatták fel azokat a hibákat, amelyeket a pancsovai mentesítést végzők feladataik teljesítése során elkövettek.

18 A munkák pontos végrehajtása körüli problémák akkor kezdődtek, amikor a miniszteri biztos visszatért a fővárosba, és a napszámosok szigorú ellenőrzése elmaradt. Ennek következtében a gyökerek teljes kiszedésére és a talaj gondos fertőtlenítésére nem került sor, így ezeken a helyeken a kórokozó tovább terjedhetett. Ehhez járult még, hogy a kiásott tőkéket nem égették el, hanem kocsikon hazaszállították téli tüzelőnek, és így a rovart az egész környéken széthurcolták. Lényegében ugyanazok a fegyelmezetlenségek fordultakelő,amelyek aklosterneuburgiirtásokat is eredménytelenné tették.

19 A termelőknek a szakemberekkel szembeni kételyeit tovább erősítette a behurcolt kórokozók származási helye körül kialakult vita. A f iloxéra pancsovai jelenlétének felfedezése idején szőlészeink arra gondoltak, hogy a betegség a Klosterneuburgból vásárolt vesszőkön jutott el erre a területre, és csak idő kérdése a fertőző gócpont kiderítése. A várakozás ellenére az Ausztriából származó tőkék vizsgálata még 1877-ben is negatív eredményt hozott. Mint a szélesebb körű kutatás során kiderült, a kártevők azokon a szőlő vesszőkön kerültek a pancsovai kertekbe, amelyeket Waiser Ignác hozatott Amerikából. Az ültetvényeket féltő termelőkkel szemben a szakértők többsége arra hivatkozott, hogy a betegség terjedésének megakadályozását nem lehet csupán az érintett termelők problémájaként kezelni. A pancsovai birtokosok esetében pedig különösen nem, mert az 1877. év elején rögzített adatok szerint a határban található 2000 kat. hold szőlőből 120 holdnyi a fertőzött, és a védekezésről történő lemondás a még egészséges területeket sodorja veszélybe. A tetteket sürgető szőlészeink egyetértettek abban, hogy az irtás folytatása nélkül a fertőzés lokalizálására semmi remény nem marad, mivel ezen a környéken a rovar terjedését gátló homokos talaj nem fordul elő. Az irtás eredményességét vitató hozzászólások és a termelők ellenállása arról győzték meg a Pénzügyi Bizottság tagjait, hogy a munka hatékonysága nem áll arányban a költségekkel. Ezért az irtás további folytatására, valamint az újabb 80 ezer Ft póthitel megadására vonatkozó kérelmet elutasították. A bizottság határozatát Zsedényi Ede elnök 1877. márc. 16-án terjesztette a képviselőház elé. A képviselők az ápr. 23-án tartott ülésen a jelentést megalapozottnak találták és a Pancsova környékére vonatkozó zárlat elrendelésének javaslata mellett a póthitelről szóló törvényjavaslatot elvetették.

20 Az irtás beszüntetéséről szóló határozat megszületését elősegítette, hogy a franciák után az osztrák termelők körében is kialakult eme drasztikus eljárást ellenző hangulat. Ebben az évben már csak Németországban folytatták a fertőzött területek felszámolását, mivel a szőlőtermelők 1876-ban, Kreuznach ban megtartott kongresszusán ezt a védekezési formát fogadták el. A képviselőház döntésével a filoxéra elleni hazai védekezés zsákutcába jutott. Az Országos Gazdasági Egyesület által készített előterjesztés (1877. ápr. 23.) hiába sürgette a mentesítés folytatását, a kormány csak a mezei őrök által biztosított zárlat elrendelését szorgalmazta.

21 A tétlenségre kárhoztatott 18 Képviselőházi Napló, 1879. dec. 9. 19. kötet. Bp. 1880. 19 OL, K 168. — 1882 - 5 — 44348. Jelentés a phylloxera-ügyben 1872. évtől 1880. év végéig a FIK által tett intézkedésekről Bp. 1881. 20 Uo. 21 Uo. 10993/77. sz. FIK-körrendelet. Pancsova város közönségének. 1877. nov. 2.