Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Soós László: A filoxéra elleni védekezés megszervezése Magyarországon, 1872–1881 / 229–249. o.

A filoxéra elleni védekezés Magyarországon 233 változott. A hiányos hazai ismetetek kiegészítése érdekében Magyarország még 1875-ben diplomáciai úton kérte a francia és osztrák kormányt, hogy a filoxéra elleni tevékenységük eddigi tapasztalatairól tájékoztatást adjanak. A válaszból kiderült, hogy Európában a legnagyobb fertőzött területtel rendelkező francia termelők az irtással szemben újabban a beteg szőlők megtartásának és továbbművelésének elvét fogadják el. A rovar terjedését a talaj szénkénegezésével igyekeztek lassítani, illetve a tőke gyökereire tapadó kórokozókat ezzel a vegyszerrel oly mértékben pusztítani, hogy a növény teljes kiszáradását megakadályozzák. A franciák bíztak abban, hogy megtalálják azt a vegyszert, amely a szőlő megóvása mellett is alkalmas lehet a rovar kipusztítására, ezért az ilyen ellenszer feltalálója részére a kormány 300 ezer frankos díjat tűzött ki. Az 1876. febr. 1-én megtartott harmadik ankéton már több szakértő az irtásos módszerrel szembeni kételyeinek adott hangot. Fenntartásaikat a francia vélemény mellett az is táplálta, hogy Ausztriában a klosterneuburgi fertőzött szőlők kiirtásával sem akadályozhatták meg a rovar továbbterjedését. A beteg tőkék kivágását legélesebben Hermán Ottó ellenezte, mert úgy vélte, hogy a filoxéra csak a legyengült szőlőket képes elpusztítani, ezért megfelelő trágyázással és különböző tápsóknak a talajba juttatásával a baj megelőzhető.

13 Az 1876. febr. 18-án összeülő negyedik megbeszélésen az irtás körül kialakult vita lezárását végül is egy biológiai felfedezés ismertetése segítette elő. Az ankéton résztvevők többsége értesült arról, hogy a filoxéra nem csupán — mint eddig hitték — a talajban képes előrehaladni évi 10—15 métert, hanem szárnyas formában is megjelenhet. A repülő rovar nagy távolságokra eljutva, petéit a tőke föld feletti részére rakja le, és a kikelő utódok másznak le a gyökérzetre. Ez a felismerés gyors cselekvésre sarkallta a vita résztvevőit. Mivel az irtásnál a rovar elpusztítására hatékonyabb eljárást senki sem ismert, ezért Hermán Ottó és híveinek a kivárásra épülő elmélete vereséget szenvedett, és a pancsovai beteg szőlők megsemmisítésére többségi határozat született.

14 A fenti állásfoglalás alapján a pancsovai filoxéra-mentesítés tervezetének kidolgozására a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter dr. Entz Ferenc, dr. Horváth Géza és dr. Margó Tivadar egyetemi tanárokat kérte fel. Javaslataik alapján készült el 1876 tavaszán az a törvénytervezet, amely a hazánkban található fertőzés felszámolását tűzte ki célul. Az uralkodó által 1876. jún. 13-án szentesített, illetve a magyar országgyűlés által elfogadott törvényjavaslat mint az 1876. évi XXIX. te. vált ismertté. A „Phylloxera rovar terjedésének meggátlásáról" szóló, fenti törvény a Pancsova környéki fertőzött tőkék gyökeres kiirtását írta elő, az érintett termelők kárpótlása mellett. Kártérítésként az állam azt az összeget fizette ki, amely a parlaggá vált föld és a korábbi ültetvény értékkülönbözetét képezte. A terület a tulajdonos birtokában maradt azzal a megszorítással, hogy nyolc évig szőlőtelepítésre nem használhatja fel. A munkálatok költségeinek fedezésére és a kártalanításra az állam 80 ezer Ft póthitelt bocsájtott a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium rendelkezésére. A pancsovai szőlők irtását 1876. aug. 17-én kezdték el Grubiczy Gyula miniszteri biztos irányításával. Az állami pénzen felfogadott napszámosok a kijelölt területet mélyen felásták, így a tőkével együtt a gyökereket is kiemel13 Uo. Az 1876. febr. 1-én tartott szakértői tanácskozás jegyzőkönyve. 14 Uo. Az 1876. febr. 18-án tartott szakértői tanácskozás jegyzőkönyve.