Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Sinkovics István: Az esti oktatás megindítása az egyetemeken és főiskolákon, 1945–1947 / 209–222. o.

A felsőfokú esti oktatás megindulása 1945 — 1947 219 árban pedig kezdődött a II. félév és ettől kezdve fennakadás nélkül folyt a tagozat munkája. A felvételi bizottság a budapesti bölcsészeti karra felvételi vizsga nélkül felvett 128 jelentkezőt gimnáziumi érettségivel, 55-öt egyéb érettségivel és 20-at érettségi nélkül. A 203 felvett közül 145 (71%) tanári pályára, 58 (28%) tudományos intézetbe készült. Az eredeti elgondolás szerint magyar, történelem és földrajz szakot akartak indítani. Mivel pedig kétszakosság volt, az említett három szakhoz németet, franciát vagy angolt lehetett választani. Legtöbben magyar-történelem és a történelem-földrajz szakot vették fel. Miként a nappali tagozatiaknál, a tanárképzősök mellett voltak szabad bölcsészek (lélektan, társadalomtudomány, kultúrfilozófia, művészettörténet). A tanári kart úgy állították össze, hogy ebben 9 nyilvános rendes, 9 magántanár, 2 tanársegéd és 5 előadó szerepelt.

26 * Most, 40 év távlatából megállapíthatjuk, hogy az esti tagozat megindítását igazolta az idő. Az egyetemek és főiskolák az esti oktatással egész sor olyan szakembert adtak az országnak, akiknek különben nem lett volna lehetőségük, hogy egyetemi, főiskolai tanulmányokat folytassanak. Az esti tagozat szervezése előtt sokféle aggály merült fel és hangzott el ezzel az oktatási formával kapcsolatban. A legsúlyosabb kifogás az volt, hogy megváltozik az egyetemi munka jellege. Minthogy az esti tagozat könnyebb lehetőséget ígér a diploma szerzésére, a súlypont átbillen erre az oldalra, és ez színvonalesést fog eredményezni. Az egyetemek legfontosabb feladata, a tudományok művelése, máris háttérbe szorult, mióta az egyetemek zömmel gyakorlati pályákra képeznek. Az esti tagozat célja viszont a minden ároni diplomaszerzés, és ennek érdekében a képzés teljesen a gyakorlati pályák vizsgáira való felkészítéssé alakul át. A tudomány művelése visszaesik. Az oktatók kevéssé jutnak hozzá, hogy tudományos kutatással foglalkozzanak, és az ifjúságban nem tudják felkelteni az érdeklődést a tudományok iránt. Az esti munkástanfolyamok, akadémiák általában mindenfelé inkább az önzetlen művelődés megszerzését szolgálják, a nálunk tervezett esti tagozat viszont leszűkítve gyakorlati feladatokra képez. Azonkívül csak a nagy ipari központok munkásságának érdekét nézi, nem az egész munkásságot, a népi kollégiumok törekvéseit figyelmen kívül hagyja. Kiemelték, hogy a hallgatóság, amely lelkesen készül, látva, hogy a kereső foglalkozás mellett további fárasztó munka vár reá, kedvét veszíti, tömegesen abba fogja hagyni a tanulást. Csak kevesen fogják végigjárni az esti tagozat éveit és azok is csak egészséget aláásó rendkívüli munka árán. Ezek az aggodalmak jórészben túlzók voltak, és ha az esti tanfolyamok különféle szakterületeken nem is működtek egyformán, összességükben eredményesen látták el munkájukat. Az esti egyetemek működésében sok pozitív vonás ismerhető fel. A budapesti bölcsészeti karon pedig különösen az első évfolyamok munkájában a tárgyszeretet és tanulni vágyás olyan mértékben mutatkozott, hogy az oktatókban is visszhangot keltett. Az igaz, hogy magasabb állás megszerzésére törekedtek a diplomával, de voltak, akik elvégezve az egyetemet, nem akarták elhagyni korábbi munkahelyüket, hanem megelégedtek azzal, hogy műveltségük szélesedik, látókörük tágul, emberileg többek lesznek, mint azelőtt. 26 Uo.