Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Sinkovics István: Az esti oktatás megindítása az egyetemeken és főiskolákon, 1945–1947 / 209–222. o.

A felsőfokú esti oktatás megindulása 1945 — 1947 215 Esti tagozat A Vallás- és Közoktatási Minisztérium tervezetet készített elő, és végle­ges megfogalmazásához a Pázmány Péter Tudományegyetemtől és a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdaságtudományi ka­rától véleményt kért. Az egyetemek megkérdezése szeptember 17-én történt és az elgondolás megvitatása sürgős volt, hogy az újfajta esti oktatás még az 1947/48-as tanév őszi félévében megindulhasson. 16 Mindkét érdekelt egyetem a kari és az egyetemi tanácsban tárgyalta meg a minisztérium elgondolását, és az oktatást mélyen érintő kérdésnek ítélte. Általában a munkásság felsőfokú tanulmányainak fontosságát helyesnek tar­tották, de a tervezett megoldással szemben több kifogás, aggály merült fel. A budapesti bölcsészkar azt vetette fel, hogy az esti egyetem (akadémia) telje­sen legyen különálló a kartól. Folyjék ott oktatás egyszerűsített módon, külön vizsgarendszerrel és adjanak ki bizonyítványt, de ez ne legyen azonos az egye­temi képesítéssel. A kormányzat döntse el, hogy a tanfolyam mire képesít. Annyiban legyen kapcsolat azonban, hogy az esti egyetem időnként tegyen javaslatot egyes hallgatók átirányítására, és a kar határozzon, hogy kiket vesz át a rendes hallgatóság sorába. A többségnek viszont az volt a nézete, hogy az esti oktatást az egyetem szervezetébe kell beépíteni. A kar 13 : 5 arányban így döntött. Többen is kiemelték, hogy az esti oktatásnak teljes értékű egye­temi képzést kell nyújtania. A tanárképzés mellett szükséges a tudomány módszerének és a tudományos gondolkodásnak a megismerése is. Az esti hall­gatók is kapjanak tudományos feladatot (szemináriumi dolgozat, diploma­munka), és ha ezt nem lehet beilleszteni a képzési időbe, erre külön szabad­ságot kell nekik juttatni. Az is felvetődött: nem kell az egész tananyagot elő­adni, hanem csak egy részét kell az előadásoknak feldolgoznia, ami módszer­ben és tudomány megszerettetésében segítséget ad a hallgatóknak. Emellett módot kell adni, hogy eljárjanak könyvtárakba, levéltárakba, tovább mélyít­sék a hallott ismereteket. Ez a felfogás ellenkezett az esti oktatás követelmé­nyével, ahol az egész vizsgaanyagot elő kellett adni, további elmélyedésre az esti tanfolyam hallgatóinak nem is lett volna ideje. Olyan kérdések voltak ezek, amelyek nemcsak az esti, de az egész egyetemi oktatás lényegébe vágtak, mert az egyetemek átalakulóban voltak. Mindkét egyetem ragaszkodott ahhoz, hogy a rendes egyetemi tanfo­lyamra vonatkozó szabályzatok az esti egyetem hallgatóira is vonatkozzanak. A felvételhez ugyanazt az előképzést kívánják meg, mint amivel a rendes egyetemre lehet bejutni. Valamennyi egyetemet érintette, hogy az esti tan­folyammal megváltozott az oktatók munkarendje. Az egyforma színvonal meg­őrzése azt kívánta, hogy ugyanazok az oktatók vegyenek részt az estiek okta­tásában is. Ez viszont annyit jelentett, hogy kétszer kell megtartaniuk az elő­adásokat külön a nappali és külön az esti hallgatók részére. Ez pedig az óra­számok emelkedésével jár és az oktatókat elvonja a tudományos munkától. Az ilyen változás az egész egyetemi oktatást alapjaiban érinti és kétségtelen színvonal-eséssel fenyeget. Ha viszont másokra bízzák az esti hallgatók óráit, növekszik a nappali és az esti egyetem közötti szakadék. Áthidaló megoldás­nak kínálkozott, hogy alakítsák át az egyetemek belső rendjét, és a főelőadá­sokat át kell tenni a késő délutáni órákra, amikorra az esti hallgatók be tud­Lásd a 14. sz. jegyzetet.

Next

/
Thumbnails
Contents