Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár dolgozói a Belügyminisztérium főhatósága alatt : fogalmazók, kezelők és szolgák, 1874–1922 / 195–208. o.

Az OL dolgozói a BM főhatósága alatt 205 csületessége, munkakedve és kifogástalan magaviselete által főnökeinek jóakaratát és becsülését teljes mértékben kiérdemelte. Azt is meg kell még intelligentiájának feltüntetésére jegyeznem, hogy képzettsége és tanulási kedve által a levéltári kezelésben is magának nagy gyakorlatot szerzett s ezért — habár távozása a Levéltárra nézve veszteség — folyamodványát Nagyméltóságodnak kegyes jóindulatába ajánlom." Gruber azonban ezt az állást sem nyerte el, sőt azoknak az állásoknak egyikét sem, amelyekre a következő években pályázott (volt ezek között fővárosi egészségőri, operaházi főkapusi, minisztériumi ajtónállói, fővárosi vízvezeték ellenőri állás).

23 Grubemek az a sors jutott, hogy hivatalszolgaként végezze pályafutását. A megbízhatóság a hivatalszolgákkal szemben is fő követelmény volt. Egyiküket, Gerecs Jánost, 1893 novemberében tetten érték, amint a levéltár fájából „egy bak fát saját használatára konyhájába akart vinni". Pauler ezek után arra kérte a minisztert, hogy Gerecsét, „tekintettel arra, hogy a levéltári szolgálatban a személyzetben egyik fő kellék a megbízhatóság, azonnal hivatalától felfüggeszteni s azután a szükségesnek látszó intézkedéseket megtétetni méltóztassék." A vizsgálat lefolyta után a miniszter Gerecsét a levéltárból a Belügyminisztériumba helyezte át természetbeni lakásának megvonása mellett, helyébe pedig Tisoczky György minisztériumi hivatalszolgát osztotta be a levéltárba. Tisoczky azonban visszakívánkozott előbbi állásába s ezután pályázatot írtak ki egy 300 forint fizetéssel és 100 forint lakbérrel és megfelelő ruházattal javadalmazott országos levéltári hivatalszolgai állásra, azzal a megjegyzéssel, hogy könyvkötőket és asztalosokat előnyben részesítenek. A pályázatra 9 folyamodvány érkezett be. Pauler közülük Dym Károly kiszolgált őrmestert ajánlotta első helyen, mint akit az 1873: II. te. értelmében tekintetbe kellett venni. Dym — aki az egyetemen töltött be szolgai állást — a kinevezést megkapta ós új állását 1894 áprilisában elfoglalta. 1899 májusában azonban a kezelő főigazgató panaszt tett Paulernél Dym ellen, aki „mint hangszerész üzletet, illetve műhelyt tart, abban dolgozik, s ennek áldozza minden idejét, ezen üzletét inkább becsüli, mint hivatalos kötelességét." Néhány hónappal később Horváth Sándor (akkor levéltári tiszt) tett panaszt Dym ellen, tiszteletlenség és a hivatali engedelmesség megtagadása miatt. Dym ezek után nyugdíjaztatását kérte s 1900 januárjában valóban nyugállományba helyezték.

24 A hivatalszolgák a tisztviselőkkel szemben meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben voltak, vita esetén általában a tisztviselőnek adtak igazat. 1894 januárjában a heves vérmérsékletű Komáromy András megverte Jaroschek Mihály hivatalszolgát, egy köztük történt szóváltás folytán. A szóváltás abból adódott, hogy Komáromy szobája kulcsának előkerítésére szólította fel Jaroscheket, amit az megtagadott. A vizsgálati jegyzőkönyv szerint Jaroschek azt vallotta, hogy Komáromynak „azt mondta, nem illik szolgával így beszélni, a fogalmazó úr erre pofon ütötte s mikor védelmül megfogta kezét, ő (Komáromy) megtámadta, földhöz vágta s valami kulccsal agyba-főbe vágta". Az ugyancsak kihallgatott Gruber Gyula így vallott az esetről: „Egyebet nem tud, mint hogy Matis segédszolga kiáltására felsietett a hátsó lépcsőn s ott a sötét folyosón látta a földön Jaroscheket s rajta térdelve Komáromy urat, egyik kezével fogva, másikkal, a jobbal, ütlegelve Jaroscheket. Miután szét23 OL—Y 1. - 1892 — II — 10. 24 OL—Y 1. - 1893 — II — 3.