Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár dolgozói a Belügyminisztérium főhatósága alatt : fogalmazók, kezelők és szolgák, 1874–1922 / 195–208. o.

196 Sashegyi Oszkár feltétel a latin nyelvnek értése, jogvégzettség és jártasság a magyar történelemben. Felette kívánatos palaegraphiai és diplomatikai előképzettség, mely — valamint szépírás, egy vagy több külföldi nyelvnek ismerete — hason minősítvény mellett előnynek fog tekintetni." A pályázóknak Pauler javaslata szerint írásbeli és szóbeli vizsgát kell tenniük. Az írásbeli vizsgán a folyamodó egy XIII. vagy XIV. századbeli latin oklevelet s egy XVI. vagy XVII. századbeli magyar nyelvű iratot lemásol s egy történeti témát írásban kifejt. A szóbeli vizsga „egy kis colloquiumból állna, melyben az írásbeli themák kapcsán az ember folyamodónak latin nyelvismereteit, magyar és egyházi jogi tájékozottságát kipuhatolná." A vizsgabizottság három tagból állna, az országos főlevóltárnokból, az országos alle vélt árnokból és egy, a levéltáron kívül álló tudósból. Az utóbbira nézve azt kérte a minisztertől, hatalmazza fel őt Fraknói Vilmosnak, vagy az ő akadályoztatása esetén Szilágyi Sándor, Nagy Iván és báró Nyáry Albert akadémikusok közül valamelyiküknek a bizottságba való meghívására. — Tisza Kálmán Paulernek a vizsgára vonatkozó javaslatait elfogadta, azzal, hogy a vizsgázóknak feladandó tételeket neki jóváhagyás végett mutassa be. Ezzel megalakult az a vizsgabizottság, amely sok éven át vizsgálta a levéltár fogalmazói állásaira pályázók felkészültségét. Tisza Kálmán 1876. március 19-én hagyta jóvá a Pauler által javasolt vizsgatételeket, s ugyanakkor — tekintettel arra, hogy a 8 pályázó közül csak 2 volt jog végzett — megengedte, hogy a jogot egészen be nem végzett folyamodók is vizsgára bocsáthatók legyenek.

3 Az országos levéltári fogalmazó személyzettől megkívánt vizsgát az 1876. évi belügyminiszteri rendelet lényegében Pauler javaslatainak megfelelően szabályozta. Az írásbeli vizsga tárgyaiként a latin nyelvet, latin és magyar paleográfiát, diplomatikát, a magyar köz-, magán és egyházi jogot és a magyar történelmet jelölte meg.

4 A szabályzatban a pályázati feltételekről nincsen szó. Pauler úgy vélte, „kívánatos volna, hogy a levéltári fogalmazó személyzet általában véve jogi képzettséggel bírjon", mégsem látta célszerűnek a nem jogászokat kizárni a versenyből, „mert jogászaink közül — írja a miniszterhez intézett felterjesztésében — vajmi kevesen foglalkoznak szakmájukon kívül történelmi vagy palaeographiai tanulmányokkal s így azon ismeretekkel, melyek az Országos Levéltár szempontjából a legszükségesebbek, nem bírnak".

5 A köztisztviselők minősítéséről szóló 1883: I. te. azután így szabályozta az alkalmazás feltételeit: „Az Országos Levéltár fogalmazási szakában csak az alkalmazható, ki a jogi vagy legalább bölcsészeti szabályszerű tanfolyamnak sikeres bevégzése után az Országos Levéltárnál a szakvizsgálatot kielégítő módon előzetesen letette. Ezen külön szakvizsgálat tárgyai: a magyar történelem, a magyar és latin paleográfia, diplomatika, latin nyelv, magyar közjog, magánjog és egyházjog, fő tekintettel az 1848. előtt fennállott viszonyokra." {13. §.) Ettől kezdve a fogalmazói vizsgára bocsáttatás előfeltételeként a törvény értelmében megkívánták a jogi vagy a bölcsészeti tanfolyam sikeres elvégzését, tehát az abszolutóriumot. Korábban — amikor az országos levélr 3 Magyar Országos Levéltár, Országos Levéltári levéltár 1944-ig, Altalános iratok (A továbbiakban: OL-Y 1.) — 1875 - II. - 12. 4 A magyar királyi Országos Levéltárra vonatkozó máig érvényes törvények és rendeletek. Kiadja az Országos Levéltár. Bp. 1884. 22 — 23. 5 OL-Y 1. - 1875 - II — 12.