Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ress Imre: A bécsi közös levéltárak szétválasztásának kérdése 1918–1919-ben / 175–193. o.

A bécsi közös levéltárak szétválasztásának kérdése 187 1919 májusában Szekfű és Stokka elkészült a Haus-, Hof- und Staatsarchiv anyagának a likvidálás szempontjából történt leírásával. Sajnos kutatásaink során ennek a 141 gépelt oldalt kitevő, annak idején öt példányban készült munkának egyetlen darabjára sem sikerült rábukkanni, pedig ez a terjedelmes elaborátum nemcsak a likvidáció történetnek egyik kulcsdokumentuma, hanem levéltártudományi elvek korabeli gyakorlati alkalmazása megismerésének is forrása lehetne. Szekfű és Stokka munkája ugyanis a Haus-, Hofund Staatsarchivban őrzött minden egyes levéltártestről — esetenként a kisebb levéltári egységekről is — pontos szervtörténeti áttekintést nyújtott abból a szempontból, hogy a szóban forgó levéltári anyag kiszolgáltatására melyik állam, milyen alapon támaszthatott igényt.

47 Ennek alapján készítette el Károlyi Árpád azt a memorandumot, amelyben egységes rendszerbe foglalta a bécsi közös levéltárakról folytatandó kormányközi tárgyalásokon, 111, a béketárgyalásokon érvényesítendő magyar álláspontot.

48 Károlyi emlékiratából és Szekfű Fraknói számára készített két további tájékoztatójából

49 az derült ki, hogy 1919 nyarán a levéltári likvidáció kérdésében érvényesítendő magyar álláspont egyik leglényegesebb eleme annak kimondása, hogy a volt közös levéltárak a Haus-, Hof- und Staatsarchiv, a Hofkammerarchiv és Kriegsarchiv egésze, továbbá a korábban kizárólag osztrák igazgatás alatt állott levéltárak bizonyos része, így a volt osztrák belügyminisztériumi levéltárban őrzött, 1782—1848 között működött Polizeihofstelle levéltára,

50 a volt udvari kamarának a volt osztrák pénzügyminisztérium levéltárában levő 1820—1848 közötti anyaga,

51 ill. az 1849—1867 között fönn47 A Levéltári Közlemények 1924. évi évfolyamában megjelent A házi, udvari és állami levéltár Bécsben, c. levéltárismertetést Szekfű feltehetőleg az említett munka alapján készítette. A Közlemények-ben publikált változat azonban a likvidálásnál hasznosítható jogi és történeti érveket — érthetően — nem tartalmazta. 48 Károlyi Árpád memoranduma 1919. július 2-i keltezésű. MOL, Y-l. sz. v. i. 49 Szekfű Fraknóinak, Bécs, 1919. május 8. és május 13. (fogalmazvány) MOL, Y-l. sz. v. i. 50 Szekfű az osztrák belügyi levéltárban őrzött Polizeihofstelle anyagot azért tekintette közösnek, mivel ,,hogy itt nem tiszta osztrák, hanem udvari központi hatóságról van szó, melynek hatásköre az államkancelláriához, az államtanácshoz, kabinetirodához hasonlóan, az egész Monarchia minden alkotórészét érdeklő ügyekre kiterjed, melynek levéltára tehát kell hogy közös anyagot képezzen és az egész Monarchia jogutódai által együttesen likvidáltassék." Szekfű-Fraknóinak, Bécs, 1919. május 13. (fogalmazvány) MOL, Y-l. sz. v. i. 51 Szekfű így érvelt a volt osztrák pénzügyminisztériumi levéltár bizonyos részeinek közös tulajdona mellett: „Az említett levéltár a monarchia feloszlásáig es. kir. osztrák hatóság volt, a benne őrzött anyag tisztán osztrákoktól kezeltetett és kizárólag osztrák tulajdonnak tekintetett. Tehát a most meginduló likvidálásnál reá csak az osztrák állam jogutódai tarthatnának igényt, nem pedig mi, a volt magyar királyság jogutódai. De részünkről nagy hiba volna az 1918 novemberéig érvényben volt gyakorlatot venni kiindulópontnak. Ez a gyakorlat, mely bennünket, magyarokat, kizárt a levéltár kezeléséből, homlokegyenest ellenkezett a levéltárakban őrzött anyag jogi természetével, és hogy egyáltalában annyi időn át, a kiegyezési korszak egész folyamán, érvényben maradhatott, azt csakis a magyar kormányoknak tudományos kérdések iránt tanúsított közömbösségének köszönhette. A levéltári anyag legnagyobb része ugyanis nem tisztán osztrák, hanem közös, Magyarországra is kiterjedt hatáskörű hatóságok működéséből származik, mégpedig olyan hatóságokébői, melyeknek korábbi aktatömegei mindig közös, osztrák és magyar kezelésben őriztettek és közös anyagot képeztek, ezen hatóságok a volt udvari kamara (allgemeine Hofkammer), a Hofkammer im Münz- und Bergwesen, valamint ezeknek 1848 utáni utódai, a Ministerium für öffentliche Arbeiten, für Landeskultur und Bergwesen (megszűnt 1853-ban) s főként a es. kir. pénzügyminisztérium, mely 1853-tól kezdve a két korábbi Hofkammer ügykörét egyesítette magában. Egészben véve tehát a levéltár a volt Habsburg-i monarchia legfőbb központi pénzügyi szerveinek aktáit