Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ress Imre: A bécsi közös levéltárak szétválasztásának kérdése 1918–1919-ben / 175–193. o.

A bécsi közös levéltárak szétválasztásának kérdése 183 a német—osztrák külügyi kormánynak lesz-e ereje ilyentén követelésük visszautasítására."

28 Eckhart Ferenc úgy vélekedett, hogy az olasz közjáték után egyáltalán nem zárható ki annak lehetősége, hogy az utódállamok hatóságai a bécsi levéltárak likvidációja során a korábban magyar államhoz tartozó területekre vonatkozó iratokat egy erőszakra alapozott önkényes fellépéssel a territoriális elv alapján fogják birtokba venni. Erre az eshetőségre a magyar kormány ismét a likvidálás sürgetésével reagált. Berinkey miniszterelnök éppen az olasz eljárás várható reakciója miatt utasította a Külügyminisztériumot a levéltári likvidálás mielőbbi végrehajtására. „Mivel ilyen eljárás esetén Magyarországot is érdeklő (Erdélyre, Bánságra stb. vonatkozó) levéltári anyag is esetleg elveszhetne számunkra, szükségesnek tartanám, hogy ilyen tervek megakadályozására, egyrészt a fent említett közös intézmények anyagának felosztására vonatkozó tárgyalások sürgősen lebonyolíttassanak, másrészt pedig addig is intézkedések tétessenek oly irányban, hogy az olaszok által követett azon eljárásnak más államok részéről leendő megismétlése meggátoltassák."

2e Hamarosan a cseh kormány követte az olasz példát. ,,A bécsi cseh követ a napokban jegyzéket nyújtott át a német—osztrák külügyi hivatalnak s ebben az összes bécsi levéltárak-, könyvtárak- és tudományos intézetekben levő cseh vonatkozású anyag (rossz németséggel: „BohemicaArchivalien") rögtöni kiadását követelte azzal hogy ezen jegyzékre március 10-ig választ vár és a válasz vétele után fogja az átvételre a megbízottakat megnevezni." — jelentette 1919. március 4-én Károlyi Árpád.

30 A cseh jegyzéket hamarosan követte a Nemzetközi Felszámoló Bizottságnak az 1919. március 10-én hozott határozata, hogy minden olyan levéltári anyagot, amely kizárólag az új nemzeti államokra vonatkozik, az iratok provenienciájától és keletkezési idejétől függetlenül át kell adni az egyes nemzeti államoknak. A bécsi közös levéltárak teljes felosztása tehát eldöntöttnek látszott.

31 Ebben a helyzetben a hivatalos magyar külpolitika nem tehetett egyebet, mint hogy csatlakozott a Nemzetközi Felszámoló Bizottság határozatához, és a területi integritást hangoztatva törekedett a történelmi Magyarország egészére vonatkozó levéltári anyag megszerzésére.

32 A Felszámoló Bizottság március 10-i rendelkezésével, — amelynek végül nem lettek gyakorlati következményei, mivel a végrehajtáshoz az egyes nemzeti államok ellentétei s különösen a cseh—lengyel kontroverzia miatt hozzá sem kezdhettek — sem az Országos Levéltár főigazgatója, sem pedig a bécsi magyar levéltárosok nem értettek egyet. Világosan lásszott ez abból, hogy a felosztás kimondását hírül adó s a magyar igényjegyzék sürgős összeállítását elrendelő külügyi leiratra adott válaszában Csánki Dezső a korábbi, Károlyi Árpád intenciói alapján készített, a teljes felosztás megvalósíthatatlanságát bizonygató javaslatát ajánlotta ismételten a Külügyminisztérium figyelmébe.

33 Károlyi Árpád és Szekfű Gyula pedig éppen a Nemzetközi Felszámoló Bizottságnak a közös levéltárak felosztásáról hozott határozatával egyidőben tett olyan előterjesztést a bécsi magyar külképviseletnek, amely a felosztás tény28 Szekfű Gyula fogalmazványa, Bécs, 1919. február február 15. MOL, Y-l. sz. v. i. 2

*> Eekhart-Berinkeynek, Bécs, 1919. február 14. MOL, K 26-XXXVII-1524. 30 Szekfű Gyula fogalmazványa, Bécs, 1919. március 4. MOL, Y-l. sz. v. i. 31 Bittner i. m. 81. 32 MOL, Y-l. 1919-180. 33 Uo.