Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ódor Imre: A „vérrel adózás” illúziója : nemesi felkelés és adómentesség a felvilágosodás és a francia háborúk korában / 159–173. o.
A „vérrel adózás" illúziója 171 A francia háborúk során hadba hívott nemesi felkelések egyértelműen bizonyították, hogy a nemesség önmagában alkalmatlan a honvédelemre, és döntő többsége már anyagi lehetőségénél fogva sem tud eleget tenni kötelezettségének. A kegyelemdöfésnek bizonyuló győri vereséggel nyilvánvalóvá vált, hogy a modern hadseregek korában egy állandó keretet nélkülöző, kiképzetlen, irreguláris had nem lehet ütőképes. A XVIII. századtól napirenden levő korszerűsítése azonban végképp megfeneklett; a reformtervek a nemzeti hadsereg megvalósulásától tartó udvarnál, az állandósító törekvések a rendeknél egyaránt elutasításra találtak. 83 A nádor végül is e kérdést az országos bizottságok tevékenységéhez kapcsolta. Az 1825—27. évi országgyűlés által felújított rendszeres bizottsági munkálatok sorában végül is helyet kapott az inszurrekció. 64 Külön albizottság (Subdeputatio in objecto Banderiorum et Insurrectionis) vette tüzetes vizsgálat alá a nemesség katonáskodás! kötelezettségét. Javaslatát — amely Kajdacsy Antal 65 előterjesztésén 66 alapult — kinyomtatták ugyan, megvitatása azonban elmaradt. Noha a nemesi adómentesség elvéből kiinduló tervezet 67 javaslatai erősen konzervatív szellemben fogalmazódtak meg, mégis, a privilégiumok fenntartását igazolni kívánó nemesi felkelés korszerűsítése olyan politikai anakronizmus volt, amely az udvar aggályai nélkül is kudarcra volt ítélve. Az inszurrekció funkciójának kétarcúsága következtében az 1840-es években még egyszer a politikai érdeklődós középpontjába került. Kossuth a polgári átalakulásért küzdő liberálisok nevében a felkelés győri kudarcára hivatkozva igyekezett bizonyítani a nemesi előjogok avultságát. 68 Jellemző módon a cenzúra, amely a fennálló társadalmi rendet bíráló cikkre áldását adta, Kisfaludy válaszát nem hagyta közzétenni, tartva az emlékirat nyomán fellángoló udvarellenes hangulattól. Az ellenzék azonban, felismerve e probléma horderejét, megtalálta a közzététel módját, 69 s így különös módon, a haláláig udvarhű költő 63 Talán nem indokolatlan felvetni azt a kérdést, hogy az adózás vállalása esetén az udvar milyen tényleges viszontszolgáltatást, vagy előnyt tudott volna biztosítani a nemességnek — különös tekintettel a paraszti sorban élő nemesi tömegekre. Magyarországon ekkor még csak kibontakozóban volt az a gazdasági fejlődés, amelybe bekapcsolódva, a nemességet kárpótolhatta volna a lemondásért (mint az 1848-ban történt). Ezt a bekapcsolódási lehetőséget az adózás (amire vonatkozólag végül is konkrét terv sem született) ekkor még önmagában amúgy sem biztosíthatta. Az ilyen tudatos megfontolásokig persze a nemesség túlnyomó része el sem jutott, helyette a nem adózás jelszava nyert teret, párosulva az „egy és ugyanazon szabadság" illúziójával. — E szempontra Vörös Károly hívta fel figyelmünket, akinek e helyen is köszönetet mondunk észrevételeiért. 64 A sérelmi ügyek helyébe lépő új, rendszeres bizottság életrehívásáról az 1827: XV. te. rendelkezett. es Baranya vármegye másodalispánja, országgyűlési követe, az albizottság tagja. 66 Kajdaisy Antonius: Elaboratum de Banderiis et personal! Nobilium Insurreetione. OSZK. Kézirattár Fol. Lat. 3788. 67 Relatio subdeputationis regnicolaris in objecto lustrae et exercituationis nobilium et banderiorum ad mentem articuli 15. 1827 exmissae. Pestini, 1831. 102. p. A felújított rendszeres bizottságok munkálataival is foglalkozott disszertációjában Barta István (A fiatal Kossuth és kora. Kézirat, 1964.). Ujabb értékelés: Odor Imre: A magyar nemesi felkelés korszerűsítésének kudarca a reformkor küszöbén. In: Történeti tanulmányok DélPannóniából. I. Szerk. Szita László—Vonyó József. Pécs, 1988. 143—153. 88 Kossuth Lajos: Ludovicea Politechnicum. Pesti Hírlap, 1843. augusztus 3. (270. sz). 69 A cenzúra megkerülésével megjelenő kiadvány: Ellenőr. Politicai zsebkönyv, Lipcse, 1847.; Magyarországon negyed századdal később látott csak napvilágot „Az 1809. évi insurrectiot illető levelek": Nyílt levél Kossuth Lajoshoz az 1809-ki insurrectio ügyében. Kisfaludy Sándor hátrahagyott munkái. 4. köt. Kiadta: Toldy Ferenc). Pest, 1871. 190—210.
