Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ódor Imre: A „vérrel adózás” illúziója : nemesi felkelés és adómentesség a felvilágosodás és a francia háborúk korában / 159–173. o.

.4 „vérrel adózás" illúziója 163 A diéta kezdetén közkézen forgott egy névtelen tervezet

24 a nemesi felkelés újjászervezéséről, amely az inszurrekció lényegi fogyatékosságait állítja pellengérre. A nehézségek közül elsőként a kiállítás anyagi feltételeinek hiányát, a nemesség elszegényedését említi, melynek folytán tekintélyes számú potenciális felkelő képtelen eleget tenni kötelezettségének. Ennek orvoslására kész tervvel áll elő. A felkelő vagyoni minimumát 300 forintban állapítja meg, a helyettes állítását elfogadhatónak tartja, azzal a kitétellel, hogy a vagyonosabb főrendűek családtagjaik számának megfelelő lovast állítsanak. Ez az arányos tehervállalásra való törekvés — ismereteink szerinti — első felbukkanása. A hadszervezés vonatkozásában is korszerűnek mondható tervezet közös megyei alakulatok szervezését javasolja, melyet az eltérő nemesi népességgel indokol. A felszerelés valamint a fenntartás kérdésére viszont egyáltalán nem tér ki, és fölöttébb homályosan képzeli el az állandó és a felkelő, sereg együtteséből alakuló „nemzeti hadsereg" felállítását. Az országgyűlés a tervezetet nem tárgyalta, hanem lakonikusan mindössze annyit konstatált, hogy az inszurrekció és a bandérium megmarad a diéta intézkedése alatt. A „rendszeres bizottsági munkálatok" sorában önállóan nem kapott helyet a nemesi katonáskodás ügye; a közjogi-politikai bizottságban azonban óhatatlanul szóba került a honvédelem, illetve a nemzeti hadsereg kérdése, és az adóügyi bizottság is érintette e problémakört.

25 A nemesi reformizmus illúziója tág teret nyert a közvéleményben, melyet a rendszeres munkálatok csak tovább tápláltak. A korszak kiválóan felkészült, nagy formátumú gondolkodóját, Hajnóczy Józsefet sem hagyta érintetlenül e szellemi lüktetés. Részben a „munkálatok" termékenyítése végett, s feltehetően azért, hogy az országgyűlésen túl a művelt közvélemény előtt a polgári haladás útját egyengesse, az 1791 —1792-es évben négy közjogi-politikai munkát jelentetett meg — névtelenül.

26 Ezekben tudományos igénnyel dolgozta fel a magyar közjogi rendszert, természetesen a nemesi adózást és felkelést is érintve. Hajnóczy világosan látta, hogy a közteherviselés elvének a nemesség csak katonai szolgálatára (kötelezettségére) hivatkozva szegülhet ellen. A felkelés három módozata — tizeden alapuló, portális és személyes — közül az első kettő megváltását szükségszerűnek tartja; előbbi megváltási díját a reguláris alakulatok fenntartására és iskoláztatásra fordítaná, a második helyébe pedig — szerinte — új ezredeket kellene felállítani. A személyes felkelést tehát érintetlenül hagyja, mondván: „. . . Erről a kötelezettségről sohasem kellene lemondaniuk. Ez mind a hazai, mind a saját jogaikra szolgál. De ezt sohasem kellene megváltani . . ."

2T Hajnóczynak nem célja az adómentesség jogalapjától megfosztani a nemességet; a nemesi jövedelmek megadóztatásától viszont azt reméli, hogy az ország tekintélyes, nemzeti hadseregre tehet szert. A közteherviselés első lépéseként csupán azt kívánja, hogy az országgyűlésen résztvevő megyei követek napidíjait és a megyei közigazgatás költségeit, vagyis a háziadót vállalja ma24 Címe: A nemesség táborozkodásáról egy igaz hazafinak gondolatai. A tervezetet kivonatosan ismerteti Marczali: i. m. I. 120—127. 25 A rendszeres bizottsági munkálatok korai időszakának mindmáig legjobb értékelő összefoglalását Mályusz Elemér adja idézett művének bevezetőjében. 26 Hajnóczy József köz jogi-politikai munkái. Szerk. Csizmadia Andor. (A továbbiakban: Hajnóczy munkái) Bp. 1958. 343 27 [Hajnóczy József]: Egy magyar hazafi gondolatai . . . In: Hajnóczy munkái 43. 11* •