Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ódor Imre: A „vérrel adózás” illúziója : nemesi felkelés és adómentesség a felvilágosodás és a francia háborúk korában / 159–173. o.

A „vérrel adózás" illúziója 161 a nemesi jogok bármiféle megsértése felségsértés, a király csak saját birtokán földesúr (ezáltal a nemesség megadóztatása lopásnak minősül!) — még Werbőczy Hármaskönyvén is túlmennek.

10 A hosszan fejtegetett sérelmek nyomatékosítására, mintegy ellenpontozásul a magyar katonai dicsőség százados hagyományát eleveníti fel s állítja szembe az uralkodó hálátlanságával: ,,. . az insurrectiot is mennyire ócsárolják, pedig Európa nagy része bizonyságot tehet róla, hogy a királynő a magyar vitézségnek s hűségnek köszönheti, hogy uralkodik."

1

! A korszak kiemelkedő horvát származású közgazdásza, Skerlecz Miklós is a Kollar-féle tervezet ellen foglalt állást a nemesi felkelésről írt elmélkedésében.

12 Kimutatta, hogy a Kollár által kínált alternatívák — zsoldos hadsereg, illetve személyes felkelés helyettes állítással — az alkotmánnyal nem egyeztethetők össze. A problémakör lényegére tapintva írja: ,,. . . a felkelési kötelezettség időleges s gyakran több éven át vissza nem térő terhet okoz, az állandó katonatartásnak bármelyik módja azonban állandó és folytonos kötelezettséggel jár, s hogy ezt a nemesség önként vegye magára ós így útját egyengesse a folytonos tűrhetetlen adózásnak, bizonyára fel nem tételezhető."

13 Legfőbb ellenérvként a nemesség honvédelmi kötelezettségén alapuló kiváltságok sérthetetlenségének törvényes rögzítését és százados hagyományát említi. A nemesi felkelés szükségességét törvényekkel és példákkal bizonyítja, és a rendkívüli hadisegély terhét sem mulasztja el felemlíteni. Gondolatmenetét — szellemesen — egy kikezdhetetlen megállapítással zárja: ,,. . . Magyarországnak mindig sarkalatos elve volt az, hogy a felkelés nagyságát a veszedelem természetéhez mérje."

14 Az Udvar aggályoskodó fenntartásait kipellengérezve egyértelműen az inszurrekció fenntartása mellett áll ki, rámutatva ugyanakkor hiányosságaira is, az egzaktabb szabályozás és korszerűsítés elkerülhetetlenségére. Skerlecz észrevételeiből is kitetszik, hogy a rendi ós az udvari szemlélet konfliktusának közjogi alapja a nemesi felkelést is taglaló 1715: VIII. te, pontosabban annak ellentétes értelmezése volt. Előbbi álláspont szerint, ami abban nincs rögzítve, az nem kötelező többé, ezzel szemben az aulikusok azt hangsúlyozták, hogy amit a törvény nem törölt el, továbbra is változatlanul érvényes. Mária Teréziának és tanácsadóinak csalódniuk kellett, amikor a hétéves háborútól kimerült birodalom gazdasági stabilizációjában vérmes reményeket fűztek a magyar rendek áldozatkészségéhez. A magyar nemesség hallani sem akart semmilyen teherről, kiváltképpen nem az adófizetésről és az ezzel ok-okozati összefüggésbe hozott nemesi felkelés átszervezéséről. Az 1764—65. évi „botrányos diéta"

15 nyomorúságos eredménnyel ért véget, politikai következményei viszont messzehatónak bizonyultak; a párbeszéd lehetetlenségét tapasztalva 1790-ig nem került sor az országgyűlés egybehívására. A nemesi adómentesség kérdése II. József trónraléptével került ismét terítékre. A felvilágosult abszolutizmus reprezentánsának reformjai közismer10 Vö. ifj. Barta János: A kétfejű sas árnyékában. Bp. 1984. 162. 11 Idézi Újhelyi: i. m. 353. 12 A mű eredeti címe: Opinio seu Discursus de Insurrectione. Elmélkedés a nemesi felkelésről címmel közölte Berényi Pál: Skerlecz Miklós báró művei. VI. fej. Bp. 1914. 546-587. 13 Berényi: i. m. 554. u Uo. 559. 15 Az elnevezés Grassalkovich Antaltól, a Magyar Kamara elnökétől származik.