Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Lakos János: A „Generális” bukása : adalékok Tisza Kálmán lemondásának okaihoz / 147–158. o.

154 Lakos János közös pénzügyminiszterhez, az uralkodó egyik bizalmasához írt aznapi levele

27 szerencsére tudósít a minisztertanácsban történtek lényegéről. Orczy a következőket írta: ,,a miniszterelnök ragaszkodik azon szándékához, mely szerént, ha az általa javasolt módosítás [. . .] a honossági törvényjavaslatba fel nem vétetik, ő kötelezettnek tartja magát miniszterelnöki állásáról lemondani, ő azt mondja, hogy helyes volt-e vagy helytelen azon ígéret, melyet e tekéntetben a Képviselőházban tett, azt nem akarja fejtegetni, de az tény, hogy tette, és ha be nem válthatja, ennek konzekvenciáját maga személyére levonni erkölcsi kötelességnek tartja." Űgy tűnik, Tisza ekkor, tehát március l-jén jelentette be először kertelés nélkül visszalépésének lehetőségét. Másodikán az uralkodónál járt a kormányfő, s beszámolt neki a történtekről.

28 A kihallgatás során nem állíthatta be kibékíthetetlen ellentétnek a kormányon belüli nézeteltérést, s Ferenc József is táplálhatott még reményt a kormányválság elkerülésére, mert az uralkodó ezt követően felkérte személye körüli miniszterét, Orczy Bélát, hogy próbálkozzon meg a ,,kót nézet" közötti kompromisszum létrehozásával, amely „nem zárná el a lehetőséget, hogy a miniszterelnök az állását megtarthassa." Orczy március 4-én a következő levéllel tájékoztatta küldetésének eredményéről Pápay kabinetirodai főnököt, illetve rajta keresztül a királyt:

29 ,,Kegyelmes Uram ! Tegnap d. e. ő Felsége meghagyásából megbeszéltem a Kollégákkal, hogy nem lenne-e még lehetséges azon két nézet közt, mely a min. elnök és köztünk létezik, egy közvetítő módot vagy szerkezetet találni, mely anélkül, hogy a min. tanács határozatának helyes alapját megrontaná, nem zárná el a lehetőséget, hogy a miniszterelnök az állását megtarthassa. De ez sem délelőtt a nálam tartott értekezletben, sem délután a Barossnál Tiszával együtt történt megbeszélés alkalmával nem sikerült. Tisza a maga álláspontját csak az adott szavának, t. i. a Képviselőházban mondott ígéretnek beválthatása alapjára fekteti; ezt Ő erkölcsi kötelességnek tart(ja), tehát fel nem adhatja; de nem tekéntheti ezt bármily kedvezménynek Kossuth érdekében; mert ennek állására nézve semmi külömbség nincs a Tisza által proponált módosítási szerkezet és a minisztertanács határozatában foglalt között, mert az egyik úgy mint a másikkal, ha a képviselőházi tárgyalásra kerül, okvetlenül ki kell mondani, hogy aki a honpolgári kötelezettségeket eltagadja, azoknak teljesítését visszautasítja, az honpolgár nem lehet; ebből pedig semmi kedvezmény Kossuthra nem vonható le. Megemlítette ezen felől a minist, elnök, hogy ő nem akarja bárhogy is persuadeálni a Kollegákat, hogy ejtsék el a fenntartott álláspontjukat, de ha arról van szó, hogy egyik vagy a másik rész egy lehető kiegyezés érdekében álláspontjában engedményt tegyen, nem lehet kívánni, hogy csak az egyik rész ós csak ő maga tegye azt. ő nyíltan kimondja, hogy ha egy oly megállapodás létrejöhet, amely mellett a szószegés vádja őtet nem illetheti, ő a bántalmaktól és inzultusoktól nem fél és kész azokkal megküzdeni, de hogy ne tegye azt, amit megígért, azt tőle kívánni nem lehet. — A további, egyébként igen »Wortkarg« megbeszélésnek nem volt látható eredménye. Szilágyi kérdezett engemet, hogy ő Felsége kíván27 MOL Kállay Béni iratai (A továbbiakban: P 344.) — Ba. levelek (96.) 28 Uo. 29 A levelet lásd: MOL I 34. - Hivatali iratok, 1890.