Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Lakos János: A „Generális” bukása : adalékok Tisza Kálmán lemondásának okaihoz / 147–158. o.
A „Generális" bukása 149 honossági üggyel kapcsolatban szilárdan tartja magát egy tárgyi tévedés. A munkák zöme ugyanis arra építkezve tárgyalja a kérdést, hogy Tisza a honossági ügyben mindvégig kiállt Kossuth állampolgárságának törvény általi fenntartása mellett. 8 Ezt azonban a források — amelyeket alább áttekintünk — nem támasztják alá. Márpedig az említett értelmezés jórészt ezen a tárgyi tévedésen alapul! Tény, hogy a kormányfő bukása a honossági ügy kapcsán következett be, de ebben nem Tisza előzetes elhatározása volt a döntő. • A magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879: L. te. 31. §-a szerint az a személy, aki a magyar kormány vagy a közös miniszterek megbízása nélkül tíz évig egyfolytában a Magyar Korona országainak területén kívül él és az illetékes hazai hatóságnak vagy valamely osztrák—magyar konzulátusnak nem jelenti be szándékát állampolgárságának fenntartására, elveszíti azt. A kiegyezést elutasító, emigráns Kossuth nem volt hajlandó eleget tenni a törvény rendelkezésének, így 1890 elején az állampolgárság elvesztésének veszélye fenyegette. Közeledvén ez az időpont, főleg függetlenségi körökben mozgalom indult a turini remete érdekében. Az ellenzék az ügyben egyúttal újabb nagy lehetőséget látott Tisza megbuktatására. Ugyanakkor — a soraiban is általánosan teret hódított Kossuth-kultusz miatt — a kormánypárt sem akarta vállalni a „kihonosítás" ódiumát. Tisza komolyan szembenézett a problémával, és a lehetőségeket figyelembe véve, jó megoldást eszelt ki. Törvénymódosításra nem gondolhatott, mert a Kossuth irányában engesztelhetetlen gyűlöletet tápláló Ferenc Józseftől nem lehetett remélni egy nyilvánvalóan Kossuth érdekében hozott törvény szentesítését. 8 Ezért azt próbálta bizonyítani, hogy a nagy emigráns a fennálló törvény alapján is magyar állampolgárnak tekintendő a jövőben. A honossági ügy 1889. november 22-én került terítékre, amikor Irányi Dániel függetlenségi pártvezér határozati javaslatot nyújtott be a képviselőházban az 1879: L. te. 31. §-ának hatályon kívül helyezése tárgyában. Irányi nyíltan megmondta: indítványának fő célja Kossuth állampolgárságának fenntartása. 10 Tisza Kálmán ekkor tette meg — a király és a kormány által előzetesen jóváhagyott 11 — nevezetes nyilatkozatát: a törvényszakasz rendelkezése helyes, ezért azt fenn kell tartani; egy emberért nem lehet törvényt módosítani, de nem is szükséges, mert annak szelleméből következik, hogy akik a tíz év alatt az ország valamely törvényhatóságának vagy városának díszpolgárságát elfogadták {Kossuth ilyen személy volt), egyúttal igazolták azt, hogy magyar állampolgárok kívánnak maradni, tehát rájuk a tíz éves határidő lejárta nem hatalomtól való megválását népszerű eszmével akarta összefűzni. Kapóra jött neki a Kossuth-kultusz." A Magyar Nemzet Története. Szerk.: Szilágyi Sándor. X. köt. Bp., 1899. 757. 8 Fö..*a két legutóbbi összefoglaló magyar történettel: Kovács, 1330—1331.; Hanák, 53 — 54.; Magyarország története 1849—1918. 2. kiadás. Tankönyvkiadó, Bp., 1975. 252. 9 Erre nézve lásd: Eckhardt Ferenc: Ferenc József és a Kossuth-kultusz. Magyar Szemle, 1927. 370. 10 Az 1887. évi szeptember hó 26-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója — a továbbiakban: KN (1887-92) 14. köt. 59. 11 Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, 1417. Quart. Hung. VIII. Báró Podmaniczky Frigyes: Naplótöredékek. VIII. köt. 1890. VIII. (A továbbiakban: Podmaniczky:l,QZ. — Apponyi visszaemlékezése e vonatkozásban téves. Apponyi: i. m. 182.
