Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Balogh István: Szabolcs és Szatmár megyék a Rákóczi szabadságharc utolsó évében : 1710. augusztus–1711. május / 13–25. o.

14 Balogh István erősíteni. Szabolcs és Szatmár megyéknek hetenként 400—400 gyalog munkást, és 80—80 szekeret kellett volna kiállítani, a pestis terjedése miatt azonban az emberek és szekerek teljes számban soha nem voltak kiállíthatok.

5 Sárospatak az egykorú szemtanú szerint: „jó erősség volt, de a német igen elrontotta, sok helyütt a falat lehányatván

v az bástyát penig többire egészen felvetette, megbecsülhetetlen kárt tött". Újbóli felépítésére nem történt kísérlet.

6 Munkács vára többé-kevésbé állott, s ez lett volna a fejedelem tervei szerint a megszervezendő védelem központja. Nagy élelmező raktárát állíttatott fel, a raktárát feltöltette, a várhegy alatti alsó várost megerősíttette: „csakhamar védhető állapotba helyezte.". Két svadron gyalogost küldött ide és a megyében sorozás formájában elrendelt toborzás által összegyűjtött (hajdú) gyalogosokat is itt gyűjtötte össze. Ide kellett szállítani a szabolcsi salétromfőzőkben termelt salétromot, a lőpor készítés nélkülözhetetlen alapanyagát.

7 1710 első felében a hadműveletektől mentes területen a korábbi közigazgatás még a megszokott módon működött. Mind Szabolcs, mind pedig Szatmár megyében megtörtént az évi tisztújítás. Szatmár vármegyében Károlyi Sándor örökös főispán elnöklete alatt április 29-én tartott közgyűlésen a fő- és köznemesi rendek katolikus részről Eötvös Miklóst, a Károlyi parancsnoksága alá rendelt megyék főbiztosát, a protestánsok Vitkay Mihályt választották meg alispánnak. Eötvös Miklós azonban főhadbiztosi hivatala miatt valóságban sohasem látta el alispáni teendőit; alkalmilag megbízott bizalmi emberei intézkedtek helyette. Szabolcs megyében az örökös főispán gróf Zichy Péter a bécsi udvarban élt, a császár bizalmi embere volt. A fejedelem parancsa a szabadságharc alatt a főispánsággal báró Senyéi István kancellárt bízta meg. O maga nem lehetett jelen, ezért nevében Lő vei Sámuel adminisztrátor jelent meg a tisztújító közgyűlésen. A közgyűlésen a megye nemességének megbotránkoztatására az adminisztrátor a több év óta hűségesen szolgáló Zoltán Jodok alispánt „igaztalan ós tiszteletlen szavakkal illette". A jelenlevők felháborodása és tiltakozása nyomán még az ülésen visszavonta szavait és a sértettet kiengesztelte. A közgyűlés a volt alispánt újból megerősítette tisztségében, másodalispánnak pedig Ramocsházi Györgyöt választotta meg.

8 Az új tisztségviselők aligha pihenhettek rózsapárnán. 1708 ősze óta mindkét megyében terjedőben volt a pestis, bár pusztítása távolról sem volt olyan mértékű, mint a városokban. A falvak egy része viszont mindkét megyében pusztán állott; a jobbágyok marhájukkal az erdőkbe, nádasokba, mocsarak közé vagy a had járásoktól távolabb eső falvakba költöztek. Már 1708-ban a nagy szárazság miatt sem széna, sem gabona nem termett. A következő tél nagyon havas volt, a takarmány hiány és a hideg miatt 5 Szabolcs-Szatmár megye levéltára, IV. A. l/a. 1710. máj. 2. 8, 18. k. 19, 23 — 24. fol; —IV. A. 601/11. k. 166 — 168 fol. (A továbbiakban az idézett jegyzőkönyvek és iratok őrzőhelye az emlísett levéltár lévén, csak a fondok megjelölésére hivatkozunk.) «TT. 1890: 510. 7 A gabonakivetésből Szatmár megyére 2200 köböl esett, ebből 1000 köblöt a nemességre, 1200-a pedig a „szegénységre" róttak. IV. A. 501/a. 1710. máj. 6. 11. k. 166 —168. fol.; — IV. A. 501/a. 1710. dee. 1. 18. k. 40. fol.; — Rákóczi emlékiratai, 198. 8 IV. A. 501/a. 1710. ápr. 29. 11 k. 162 — 163. fol.; IV. A. l/a. 1710. jún. 25. 18. k. 23, 25-27. fol.