Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét társadalma 1770 táján / 105–139. o.
138 Jványosi-Szabó Tibor a jómódú parasztsággal rokoni-családi kapcsolatokat tartottak fenn, nyilvánvaló, hogy a családszerkezet, a demográfiai mozgás náluk is hasonló lehetett mint a jobbmódú parasztoknál. Tekintettel arra, hogy legkörültekintőbben a Kecskeméten gazdáknak. minősítettekről, házzal rendelkezőkről gyűjtötték össze az adatokat, erről a társadalmi rétegről lehet a legegyértelműbben az összeírás ismeretében véleményt formálni. Mivel pedig a város 15 éven felüli lakosainak csaknem 72%-át alkották, amit velük kapcsolatosan megfogalmazunk, jórészt helytállóak a mezőváros egészére is. Egyedülálló lehetőséget teremtett az összeírás a cselédek számának és megoszlásának felméréséhez. Erről a jelentős társadalmi rétegről ennyire megbízható adatokat sem Kecskeméten, sem a környező mezővárosokon belül még nem tártak fel. Korábban legfeljebb csak arra nyílt lehetőség, hogy becslésszerűen érzékeltessük, milyen arányban alkalmazott a mezővárosi árutermelő parasztság tartósan idegen munkaerőt. Valószínűleg komoly vitát, és remélhetőleg elmélyült kutatásokat eredményez a feldolgozásnak az a megállapítása, hogy a mezőváros 15 éven felüli lakosságának közel 9%-át kitevő cselédség nemcsak a jómódú és a gazdag parasztság szolgálatában állott, hanem számottevő hányaduk a kisbirtokkal rendelkezők, sőt az egészen csekély vagyonú törpebirtokosnak nevezhető családok alkalmazásában is állott. Ugyancsak további kutatásra serkent az a jelenség, hogy nem látszik egyenes összefüggés a paraszti háztartásokban levő munkaképes személyek száma, a termelőeszközök nagysága és az alkalmazott cselédek között. A feldolgozás alapján azt fogalmazhatjuk meg, hogy a két nagy felekezethez tartozók között a házasságkötésekhez kapcsolódó normák, szokások több jelentős eltérést mutatnak. A katolikus parasztság körében lényegesen gyakoribb a viszonylag fiatal korban történő házasságkötés. Különösen egyértelmű ez a megállapítás a lányokra vonatkozóan. A házasságra lépők döntő többsége ennél a felekezetnél 25 éves vagy az alatti. A reformátusoknál elenyészően kevés a fiatal korban házasságra lépők száma. Mind a nőknél, főleg pedig a férfiaknál a házasulok életkora számottevően magasabb. Ugyancsak feltűnő, hogy a reformátusok között 35 évnél idősebb nő nem volt található. További sajátosságokat mutat a házasfelek közötti korkülönbség. A reformátusoknál csaknem kivétel nélkül legalább egyidős, de inkább 5—6 évvel idősebb volt a vőlegény, mint a menyasszony. A katolikusok között jelentős számban akadt olyan pár, ahol a vőlegény volt a fiatalabb. A korkülönbség a két fél között nem volt olyan értelemben csaknem normatív, mint a reformátusok esetében. A születések számában csak kisebb eltérések fedezhetők fel a két vallást követők között. Sajnos, arra nem nyílt lehetőség, hogy a vagyoni csoportokon belül is végezhessünk összehasonlítást. A születések igen magas aránya nemcsak ebben a mezővárosban volt általános ezekben az évszázadokban. A családszerkezet lényegében azonos vonásokat mutat mindkét felekezeten belül. A kiscsalád volt az általános, és lényegesen ritkább volt az olyan eset, amikor több generáció élt együtt. A mortalitás ebben a városban is rendkívül magas volt. Különösen megdöbbentő a 15 éven aluliak haálozási aránya. Minden bizonnyal csak ennek az évnek lehetett sajátossága, hogy a reformátusoknál a halálozási arány lényegesen kedvezőbbnek mutatkozott. Űgy látszik, hogy a migráció a XVIII. század utolsó harmadában már