Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét társadalma 1770 táján / 105–139. o.

124 Iványosi-Szabó Tibor Ugyancsak figyelembe kell vennünk, hogy az árutermelés fejlettebb fokán a növénytermesztéshez kapcsolódó idénymunkára célszerűbb volt napszámos munkát alkalmazni, mint cselédet. Tehát önmagában a cselédek számából nem lenne helyes következtetni a mezővárosokban igénybe vett idegen munka nagyságára és jellegére. Ennek körültekintőbb megállapítása csak a napszámos munka mennyiségi és minőségi feltárása után lehetséges. A cselédekkel való többrétű foglalkozást azzal a kiegészítéssel kell lezárnunk, hogy ezek a cselédek mindenekelőtt a városban, a ház körül munkák végzésére voltak kötelezve. Az igen gyakran bérmunkában alkalmazott pásztorok, azok cselédszámba menő alkalmazottjai nem kerültek be ebbe az összeírásba. Egy átfogó társadalomrajz esetén róluk sem lehet megfeledkezni. A DEMOGRÁFIAI MOZGÁS Részben a XVIII. századi igazgatás és nyilvántartás jellegéből, részben forrásaink pusztulásából adódóan talán a demográfiai mozgásról tudunk legkevesebbet mindeddig, még a legjelentősebb mezővárosainkon belül is. Pedig már akkor egyre kétségtelenebbé vált, hogy egy ország, egy társadalom erejének egyik fŐ összetevője a lakosság száma, korösszetétele, a születési és a halálozási arány alakulása. A század középső harmadából vagy hetvenes éveiből nem készült még el egy viszonylagosan széles körű demográfiai feltárás. Nemcsak országosan, de néhány tájegységre kiterjedően sem ismerjük ezen időszak legfontosabb demográfiai mozgásának sajátosságait. Aligha akad olyan település, amelyen belül kielégítően feltárták volna a családszerkezetre utaló adatokat. Éppen ezért rendkívül hasznos lehet minden ilyen irányú adatközlés, illetve elemzés. Házasságkötés Az összeírás bejegyzései szerint az adatfelvétel évében 148 katolikus és 46 református személy kötött házasságot. Ha nem is számolhatunk 14854 felnőtt emberrel a városon belül, hisz az ún. ifjak között jelentős számban voltak olyanok, akik házasságra biológiailag — és főként jogilag — még nem voltak képesek, a 194 fő mindenképpen igen alacsonynak tűnik. (Lásd: 8. sz. táblázat.) Minden ezer lakosra csupán 13,1 házasuló jut. A tizedenkénti és a vallások szerinti megoszlás is jelentős szélsőségeket mutat. A katolikusok és a nem katolikus gazdák között 62 : 38 arány itt 76,3 : 23,7-re módosul. Azt, hogy a 94 férfival szemben 100 nő kötött házasságot, könnyen lehet magyarázni más településről való férfiakkal. Nem kelthet különösebb gyanút az sem, hogy a férfiaknál a katolikusok és a reformátusok aránya 71,3 : 28,7, a nőknél pedig 81 : 19 a két felekezet közötti százalékos megoszlás, hiszen vegyes házasságok akkor is voltak, ha nem is lehettek olyan gyakoriak mint a következő évszázadokban. Ezeknek az adatoknak az elemzésétől itt kivételesen eltekinthetünk. Ugyanis fennmaradt 1771-ből két összesítő, amely mindkét felekezetnél páronként rögzítette a házasságra lépők nevét és korát. Tehát rendelkezésünkre áll az összeírással azonos esztendőre vonatkozó lista. Ennek adatai számottevően eltérnek az összeírásban levő feljegyzésektől. A két összesítő táblázatban tételesen rögzítve van minden személy és a házasulok életkora. Ezek szerint 222