Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Horváth Lajos: Adatok Wesselényi Ferenc nádor pecséthasználatához / 99–104. o.

Adatok Wesselényi Ferenc nádor pecséthasználatához 103 A Wesselényi Ferenc (1605—1667) nádor által használt címerkép jelenlegi ismereteink szerint legkorábban egy előző Wesselényi Ferencnek 1602ből származó pecsétlenyomatán jelenik meg. Címeralakja szerintünk nem ,,oroszlánfejű aranykoronás kígyó vagy sárkány", se nem „koronás delfin", hanem, ahogy már Kővári László vélte, „koronás szirén". Ugyanaz, mint ami Zrínyi Miklós: Adriai tengernek Syrenaia c, 1651-ben Bécsben kiadott művének címében és címlapján megjelenik, az utóbbi persze nem címerkép, hanem sokatmondó borító-illusztráció.

9 A szirén által tartott virág sem liliom vagy tulipán, hanem jól láthatóan rózsa, ami a heraldikában oly mértékben kiürült toposz már a XVII. században is, hogy akár szót se vesztegessünk rá. Csakhogy éppen Várkonyi Ágnes széles körű vizsgálatai bizonyítják, hogy a Wesselényi Ferenc nádor által vezetett rendi mozgalom gazdagon vonta be magát az elsősorban antik eredetű szimbolikával és nem csak azért, hogy hathatósabban rejtőzködhessen, hanem azért is, mert ez volt a korban a magyar későreneszánsz arisztokrácia önkifejező formája a politikában és a művészetben. A Wesselényi leveleiben emlegetett „Brutus rózsája", vagy a közismert toposz, hogy aki rózsát szakaszt, megszúrja a kezét, széles körben elterjedt e korban. Gyöngyösi István Vénus rózsájáról írja: „Rósát visel Vénus, lakik-is közötte: / Mert virágos Cyprust lakásul szerzetté, / S virágokkal kedvét ott gyönyörköttette, / De az rosat jelül ok nélkül nem vette." (III/232) És ha ez a célzás még nem volna eléggé figyelemkeltő, később megtudjuk Gyöngyösitől Ovidius nyomán, hogy Vénus tüskébe lépett, kiserkenő véréből rózsát nevelt: „Rosat nevelt róla, s czimerül azt vette." (III/233.) Még később: „De elég már az kit Wesselén szén vett él, / Az sok tövis után rosát érdemlettél." (III/240.)

10 Az idézett sorok mintegy körbejárják Vénus és rózsája kapcsolatát, és bár Cipruson neki szentelik a mirtuszt, a rózsát, az almát, a mákot, a nőstény galambot, a delfint, a fecskét és a hársat, nincs tudomásunk róla, hogy Vénus címerén a rózsa díszlene az antikvitásban, hiszen ez anakronizmus lenne a javából. Ha Gyöngyösi ezt írta a fenti módon, nem a szerelem klasszikus istennőjére értette, hanem Wesselényi-Vénusra, mert annak címerében valóban három rózsa látható és oroszlánfejű szirénjének farka delfinfarokban végződik. Wesselényi nádor és Vénus isteni alakja ismét így játszik egybe, így tűnik át egyik a másikon, mint már annyiszor ebben a költői műben. íme, egy további apró heraldikai bizonyíték Várkonyi Ágnes hatalmas apparátusához, melynek erejével bizonyította, hogy a Murányi Vénus valójában azonos Wesselényi Ferenc nádorral, egyben Pest-Pilis-Solt vármegye főispánjával. Az itt tárgyalt pecsétnyomók sorsa és története is meggyőzően szemlélteti, hogy az országos főméltóságok pecsétjei, de más pecsétek is fontos szerepet játszhattak akár az országos politikában is. Használatuk, címer-szimbolikájuk szerves része a kor történetének, alkalmasint reprezentatív kifejezése a korszak politikai gondolkodásának és kultúrájának. • Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemezedékrendi táblákkal. XII. Pest, 1865. 163. 19 R. Várkonyi: i. m. 132 — 133.