Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.
92 Halász Imre támogassa azon kérésüket, hogy Muraközt visszacsatolják Zala megyéhez. A királyi biztos közbenjárását megígérte, de a később felgyorsult események miatt nem valószínű, hogy szóba is hozta valahol. 18 Windisch-Grátz katonai kormányzata idején ez az egyetlen ülés jelentette a megye közigazgatási tevékenységét. Mintha maguk sem bíztak volna az osztrákok végleges ittlétében, kényszeredetten, a felelősségre vonástól félve letárgyaltak néhány kisebb jelentőségű ügyet, melyről talán már akkor is tudták, hogy nem fogják végrehajtani, jóllehet nem is volt meg az az apparátus, amellyel végrehajthatták volna. így örömmel adták át májusban helyüket a visszatérő magyar közigazgatásnak. Az idő rövidsége miatt nem is alakulhatott ki az önkényuralmi közigazgatás hatékony szervezete. Mindenekelőtt az ostromállapot fenntartásával kapcsolatos, a megszállást követő első intézkedésekre került csak sor. A fegyverek beszolgáltatása, a közrend fenntartása, de mindenekelőtt a hűségnyilatkozatok tétele volt az egyes közigazgatási fórumok tisztségviselőinek feladata. Később ez kiegészült a hadsereg ellátásával. 19 Ez utóbbit viszont nem is nagyon erőltették Zalában, elsősorban azért nem, mert a megszálló hadsereg hátrahagyott alakulatainak létszáma meglehetősen alacsony volt, s az egyes túlkapások során kialakult helyzetben alig tudták életüket menteni. A legkirívóbb példa erre a Nagykanizsán 1849. április 10-én történt eset: az egyik házba beszállásolt katonák agyonlőttek egy 7 éves kisfiút, aki játszadozás közben a Kossuth-nótát dúdolta. Az egész város fellázadt, mire a helyőrség a fenyegető hangulat elől kivonult a városból, és elsáncolta magát. A népharagtól Albanich városbíró mentette meg a katonákat, de csak azért, mert tudta, hogy a szomszédos Somogyban nagyobb létszámú osztrák csapattest állomásozik, amely ellen — ha megtorlás céljából jön a város alá — úgysem tudnak védekezni. Ez a csapattest — hírül véve a helyőrség szorongatott helyzetét — pár nap múlva meg is érkezett. 20 Nem került sor Kossuth-bankók égetésére, házkutatásokra, hivatalos felelősségre vonásokra sem. A közigazgatás tisztviselői kivétel nélkül ugyanazok, mint a forradalom és szabadságharc tisztviselői: személycserére nem került sor. A közigazgatási apparátus a rendszert illetően is bizonytalanságban volt. Nem tudták, hogy a helyzet megszilárdulásával felelősségre vonás indul-e ellenük, egyáltalán: „végleges" lesz-e ez az „ideiglenesnek" nevezett rendszer. így egyaránt félve az osztrákoktól és egy visszatérő forradalmi helyzettől, örültek, hogy feladatuk ilyen kevés. Dilemmájukat a májusban visszatért forradalmi rendszer oldotta fel — mindössze másfél hónapra. C. A tavaszi hadjárat és a megye másodszori osztrák megszállása A tavaszi hadjárat győzelemsorozata folytán 1849. májusában a megye felszabadult az osztrák uralom alól, a május 29-én Zalaegerszegen Csertán Sándor (a miniszterelnök május 15-i rendeletével kinevezett kormánybiztos) 18 Zala megyei Levéltár (A továbbiakban:) ZmL (IV. B. 102. a. 2., az 1849. február 3-án tartott királyi biztosi intézkedések jegyzőkönyve. 19 Uo. 20 Barbarits Lajos: Nagykanizsa. (Magyar városok monográfiája. IV.) Budapest, 1929. — (A továbbiakban: Barbarits, 1929.) 57.
