Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Iványosi-Szabó Tibor: Hazai és idegen pénzek forgalma Kecskeméten, 1711–1790 / 57–86. o.

82 Iványosi-Szabó Tibor e mai napig 1746. esztendőnek feb. 28-ik napjáig mind öszve 17 parancsolat . . ."

103 Az évenkénti utasítások, ha nem is érték el mindig a kívánt hatást, feltétlenül hozzájárultak a nagyon kiegyensúlyozott értékfolyamhoz. Érdemes ugyan utalni rá, hogy némely aranypénz esetében a hivatalos árfolyamtól eltérően alakult értéke e vidéken. 1746. május 16-án a Pest-Pilis-Solt vármegye Generális Congregatióján kihirdetett devalváció értelmében a ,,körmöciek vétetnek el, akik jó mértékűek 4 Ft és 12 kr., más közönséges jó mértékű aranyak, úgy mint császáré, más hercegeké s elektoroké 4 Ft 9 kr., a hollandus aranyak, ha jó mértékűek 4 Ft és 4

1

/

2 kr."

104 Bár a körmöci arany valóban a jelzett összegben azaz 504 dénár értékben forgott, a császár arany 4 dénárral alacsonyabb, azaz 500 dénárban, a holland aranyakat pedig 9 dénárral alacsonyabb összegben, azaz 495 dénár értékben fogadták el. A felárat nyilvánvalóan az arany viszonylagos ritkasága idézhette elő, amely ázsió részben állandósult, így érdemi spekuláció alapját nem képezhette, másrészt minimális volt. A mezőváros pénzforgalma olyan értelemben is kiegyensúlyozottnak mondható, hogy komolyabb pénzhiány nem jelentkezett. Bár a nagyméretű ezüstveretek ritkaságszámba mentek, a nagyobb névértékű krajcárok ezt a hiányt át tudták hidalni a hétköznapi forgalomban. Nyilván ennek következménye az, hogy a város tisztségviselőinek salláriumát a század dereka táján már készpénzben fizették, sőt a város cselédeinek, különféle alkalmazottainak a conventióját is pézben biztosították. Az egyházak gondnokainak, a városgazdának stb. feljegyzései szerint a napszámosok fizetése is pénzzel történt, a termények csak kivételesen igen rossz termés vagy háborús konjunktúra esetén tűnnek fel. Tekintettel arra, hogy az árak is elég stabilak voltak, e vidéken az élelmiszer előállítása és beszerzése általában nem jelentett gondot, eltekinthetünk attól a feltételezéstől, hogy a készpénzben történő fizetés a munkáltató számára valamiféle előnyt jelenthetett. Az idegen pénzek csekély forgalma is a kiegyensúlyozott pénzforgalomra utal. E tekintetben minden bizonnyal eltérő sajátosságok jelentkezhettek az ország különféle területein. Ezt jelzi: 1730. június 23-án a Szabolcs megyei közgyűlés értesítette Debrecen város tanácsát, hogy a devalválódott velencei, körmöci és lengyel aranyak régi értékben való fenntartását kérte a Helytartótanácstól.

105 A helyi levéltári anyagon belül sem a lengyel, sem a velencei arany jelenlétére nem találtunk adatot, érdemi arányt így nem képviselhetett a mezőváros pénzforgalmában. Megállapíthatjuk, hogy ezen a tájegységen belül a holland arany kivételével más idegen pénz csak elvétve található. Még a korábbi évszázadban gyakrabban feltűnő lengyel pénzek jelenlétére is csupán egyetlen adat utal: a lengyel négypolturás. (Lásd a 6. táblázatot és az egyes címszavakhoz tartozó adatokat.) 103 Hajdú-Bihar megyei Levéltár, Debrecen város Levéltára, Instrukciók és pátensek könyve 145—149. 101 1504 y) Vegyes iratok I. 1696 — 1860. 105 Hajdú-Bihar megyei Levéltár. Debrecen város Levéltára, Régebbi vegyes iratok tárgy- és névmutatója.