Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Iványosi-Szabó Tibor: Hazai és idegen pénzek forgalma Kecskeméten, 1711–1790 / 57–86. o.

Pénzek forgalma Kecskeméten 1711—1790 36. Tallér Az újabb kori pénz viszony ok kezdetét a tallér-pénzlábra való áttérés jelentette. Ausztria 1524-ben kezdte veretni ezt a nagyformátumú ezüstpénzt. Nálunk 1553-ban vezették be, és ettől kezdve hosszú időn át pénzviszonyaink meghatározója lett.

93 A XVII. század második felében a tallérveretek egyre ritkábbak lettek, a kereslet irántuk erősen megnőtt. Finomságuk révén a spekuláció egyik eszközévé váltak. A külföldiek felárral szívesen vásárolták meg, hogy anyagából jelentős haszonnal gyengébb minőségű kisebb értékű véreteket készítsenek. ,,Bogár János nevű görögnek attam formális tallérokat, melyekre lásit fizetett tall. 5."

94 A magyar tallér mellett nálunk is elterjedtek a külföldi veretek: az imperiális vagy más néven császár tallér még a XVIII. században is gyakorta feltűnik (lásd ott), egyéb tallérok pl.: az oroszlános, a spanyol tallér bár ritkaságszámba mennek, de sajátos színfoltjai a mezővárosi pénzforgalomnak (lásd ott).

95 1739-ben Kovács Jancsi testamentumában mise szolgáltatására egy db hét máriásos tallért hagyott, amely így 238 dénár értékű volt. Ebben az évben a reformátusok gondnoka is „máriást hetével" állítja értékben egyenlőnek a formális tallérral.

96 1751. június 17-én Rozgonyi István adószedő elszámolásában az 1225 rénes forint értékű máriás garas között, illetve mellett „tallérpénz 30 forint, 30 kr" volt, amely pontosan 14 db 238 dénár értékű formális tallérnak felelt meg. Valószínű, hogy nemcsak a feljegyzésekben megy ritkaságszámba az egyértelmű említése, hanem a hétköznapok adásvételei során is feltűnést kelthetett, ha gazdát cserélt. A megélénkülő pénzgazdálkodás során egyre határozottabban a tezaurálás eszközévé kezdett válni. Erről tanúskodik Csaba Mátyás gazdag cívis végrendeletének tartalma és figyelemfelkeltő fogalmazása is, aki majdani halála után feleségére 70 arany mellett „40, vagy akármennyi legyen" kemény tallérokat hagyott. Eszerint tudatosan gyűjtötte a „kemény" vagy korábbi szóhasználattal „formális" tallérokat.

97 Jóval szerényebb készpénz vagyonról rendelkezik egy néhány évvel később kelt végrendelet: „és vagyon az ládámban két körmöczi aranyom, és hat két forintos tallérom . . ."

98 Azt a tényt, hogy a vert tallér a század végéig nem tűnt el teljesen a forgalomból, az is érzékelteti, hogy a székbírák 1784-ben 86 rénes forint értékű „lásiás tallért" is átadtak elszámolásuk alkalmával, melyeket húsáruk kimérése során szedhettek be. A tallér dénárban kifejezhető értéke a század elejéhez képest nem változott. Ezen időszak stabil pénzviszonyait mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy kb. száz éven át az aranynak és mellette a másik meghatározó pénznemnek, az ezüst tallérnak az értéke szinte állandósult. Végezetül feltétlenül utalnunk kell arra, hogy tallért számítási pénzként is használják ezekben az évtizedekben is. Igaz, a gyakorisága erősen 93 Huszár Lajos: Pénzforgalom és pénzértékviszonyok Sopronban. Századok, 1971. 1171 — 1174., ül. Huszár Lajos: Habsburg-házi királyok pénzei 1526 — 1657. Corpus Nummorum Hungarise III/l. Bp. 1975. 24 — 29. 94 1510 a) 1723. 6. 95 Ezért vált szükségessé a különféle rendeletek kibocsátása, melyek igen sok idegen tallérveret forgalmát érzékeltetik. L. a 2., az 5. és a 7. jegyzetet is. 96 1504 v) I. 1739., ill. REL gn 1739. jún. 30-i bejegyzés. 97 1504 v) II. 1769. 390. 98 Uo. II. 1772. 79