Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Iványosi-Szabó Tibor: Hazai és idegen pénzek forgalma Kecskeméten, 1711–1790 / 57–86. o.

Pénzek forgalma Kecskeméten 1711 — 1790 75 22. Magyar forint A német forinttal, más néven rénes forinttal szemben, amelynek értéke 120 dénár volt, a magyar forint, amely ekkor már csak számítási pénz, mindig 100 dénárt jelentett. Bővebben lásd Forint címszó alatt. 23. Máriás garas Az érmén lévő Mária-képről már a XVII. század végén máriás garasnak hívták vidékünkön is a krajcárost, amely hosszú időn át az egyik legkedveltebb és leggyakoribb fizetési eszköz volt. Ezüsttartalma és ennek megfelelően értéke is stabil, 34 dénárként fogadták el. Akad ugyan egy-egy feljegyzés, amely ezt az egyértelműséget megkérdőjelezi, de ezek valóban csak ritka kivételnek számítanak. PL: 1729. ápr. 24-én a bírák fizetésének rögzítése során találhatók az alábbi adatok. ,,. . . nadrágra 10 máriás facientes 2 Rf, 83,5 den., egy hordó helyett 10 máriás 2 Rf 83,5 den., 5 pár csizmára 8 máriás és 7 krajcárjával számlálván: 11 Rf és 17 den."

74 A megfogalmazás és az olvasat teljesen egyértelmű. Az első két esetben a 34 dénárérték helyett csak 32,3, a harmadik esetben 33,4 dénárt számoltak egy máriásra. Ezen kivételes eset nem indokolja, hogy bármely esetben kétségeink támadjanak a máriás garas stabil értékét illetően. Annál is inkább, mivel nem lehetetlen, hogy csupán arról volt szó a sallárium naturáliában meghatározott részét a szokottnál valamivel olcsóbban tudták megvenni. 24. Német forint A német forint elnevezés mögött tulajdonképpen a féltallérost kell látnunk, amelynek értéke 120 dénár, vagy 60 krajcár volt. 1753-tól a konvenciós pénzrendszer bevezetésével kibocsátásra került egy féltalléros pénz, amely három db 20 krajcárossal volt egyenlő. így értéke megegyezett a számítási pénzével. Ilyen értelemben említi az egyik végrendelet is: ,,. . . vagyon 128 német forintjaim . . ."

75 25. Oroszlános tallér A XVI. század végétől nálunk is az egyik legkedveltebb fizetési eszköz ez a németalföldi ezüstpénz, melynek színsúlya jóval kisebb volt, mint a magyar és a birodalmi talléroké. A XVIII. században forgalma vidékünkön már csak elenyésző lehetett. Csupán egyetlen feljegyzés utal jelenlétére, és ekkor sem tényleges kifizetés formájában. Egy Móra Katánál megszállt tatár két lovát ellopták, a tatár ennek fejében Móra Katát el akarta vinni, míg az ,,50 oroszlányos tallért a tatárnak meg nem fizették".

76 26. öreggaras Horváth Tibor Antal még török pénznek vélte ezt a kecskémét és a nagykőrösi forrásokban 1676-tól fellelhető fizetési eszközt. Búza János, aki 1686-ig 74 Szilády Károly jegyzetei Kecskemét város történetéből I. köt. X. Bírák fizetése. 75 1504 v) II. 1771. 563. 76 1504 y) Ili/h 1726.