Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Iványosi-Szabó Tibor: Hazai és idegen pénzek forgalma Kecskeméten, 1711–1790 / 57–86. o.

Pénzek forgalma Kecskeméten 1711 — 1790 63 sem lehetetlen, hogy ugyanarról az érméről van szó, amit az előző évi elszámolás során adtak át. Értékét teljesen egyértelműen meghatározták: 840 dénár, a normál véreteké ennek alapján 420 dénár fvolt. 10. Garas E régi elnevezés a XVII—XVIII. század során különféle nagyságú és értékű ezüst véretekhez, krajcárokhoz tapadt. Éppen ezért gyakorta látták el megkülönböztető jelzővel. A XVII. században Kecskeméten az alábbi garasok forgalmát rögzítették a levéltári iratok: apró-, kis-, kongó-, máriás-, német-, öreg- és a közönségesen használt garas. Ez utóbbi értéke 30 dénár volt. Ha nem látták el jelzővel, itt a XVIII. században is — csekély kivételtől eltekintve — ugyanilyen értéket értettek rajta. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ekkor már csak számítási pénzként használatos a 30 dénár értékű garas. A különféle elszámolásokban, adásvételek során az értéket legtöbbször számítási tallérban (lásd ott), számítási garasban és dénárban adták meg. Az 1740-es évektől fokozottabban kell figyelni jelentéstartalmára, mivel nemritkán a 3 krajcárost (6 dénár értékű) említik garasként. „Egy napszámosnak attam egy napra 1 gr." A korabeli napszámbérek ismeretében kétségtelenül 30 dénár értékű garast (nyilván számítási pénzt) jelenthetett, tehát 30 dénár értékű több kisebb ezüstpénzzel is fizethettek. De igen figyelemre méltó, hogy ugyancsak 1742-ből és ugyancsak a római katolikus gondnok feljegyzései közül való az alábbi feljegyzés: „Kőművesnek attam 9 napi számot dolgozván, 11 gar(ast) számlálván, tall. 3., gr. 1., d. 24."

14 A napszámbér 9 = 3x 180 + 30+24 den = 594 dénárral, azaz egy napi munkáért a kőműves 66 dénárt kapott, ami 11 garassal volt egyenlő. Ez esetben tehát egy garason 6 dénárt, azaz 3 krajcárt értettek. 11. Holland arany A németalföldi pénzek — mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatok, részben pedig a tartományok egy részének a Habsburgokhoz való politikai kötődése révén — a XVIII. században is gyakran jutottak Magyarország területére. A XVII. században az ún. oroszlános tallér néven ismert ezüst pénz volt az Alföldön kedvelt fizetési eszköz, a XVIII. század dereka táján a holland arany forgalma a feltűnő. 1739-től 1774-ig terjedő időközből találunk rá több, ha nem is túl bőséges adatot. A katolikusok gondnokának feljegyzése szerint: „Ács mester tornyot építendő itt lévén, attam anticipat. Széplaki György gondviselő úrnak 200 tallért. De ezek köziben olvastatott 31 hollandus arany egy-egy poltura héjánossággal, facit gr. 3, den 3."

15 Ugyanebben az évben a reformátusok gondnoka többek között 83 holland aranyat adott át, amelyet 237 tallér és 3 garas értékben számoltak el.

16 1741-ben már a városi nyilvántartásokban is feltűnik: 14 1528 Kecskemét város és a különböző felekezetek közötti viszonyra vonatkozó iratok gyűjteménye e) A római katolikusokkal kapcsolatos iratok (A továbbiakban: 1528. e) gondnoki naplók (A továbbiakban: gn) 1742. nov. 4. 15 Uo. 1739. júl. 27. 16

REL gondnoki naplók (A továbbiakban: gn) 1739.