Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Iványosi-Szabó Tibor: Hazai és idegen pénzek forgalma Kecskeméten, 1711–1790 / 57–86. o.

00 Iványosi-Szabó Tibor a közönséges arany értéke a hétköznapi forgalomban elég gyakori ingadozást mutat. Ezek az ingadozások nem feltétlenül a tényleges értéküket tükrözik; befolyásolta azt a nemesfémek iránti nagy kereslet, esetenként a spekuláció. Közrejátszott az arany és az ezüst egymáshoz viszonyított értékének gyakori mozgása is.

5 2. Brabanti arany A németalföldi pénzeket már a XVII. században jól ismerték ezen a vidéken. A holland aranyak különösen a XVIII. század derekán fordultak elő elég gyakran (lásd ott). ,,Brabanti" aranyra egyetlen alkalommal történik utalás. 1763-ban Sikari Szabó András özvegyének pénze között „Egy hólyagban volt 12 formális arany, 8 császár és közönséges, 2 Brabantiai 6 forintos arany, fejér pénz 42 krajcár."

6 Értékére a feljegyzés egyértelműen utal: 6 rénes forinttal volt egyenlő. 3. Carlni arany A külföldi aranyak — kivéve a hollandi aranyat — csak elvétve lelhetők fel a korabeli feljegyzéseinkben. Ezen kevesek közé tartozik a Carlni arany is, amelynek forgalmát már 1746-ban megtiltották az ország területén. 1771ben Vég Mihály elszámolásában ,,az aranyakról in specie" találkozunk a nevével: 66 körmöci, 30 császár, 8 hollandi, 45 „Sufferin integri" mellett 4 Carlni is fel van tüntetve, melynek értéke 49 rénes forint és 30 krajcár volt.

7 Talán nem felesleges utalni rá, hogy 1762-ben említés történt két tizenkét rénes forint értékű aranyról, mely „tészen 24 rf, és 45 kr." Tehát ennek értéke megegyezik a Carlni, ül. a Sufferin aranyéval (lásd ott).

8 Ennek alapján az egységnyi érték: 1485 dénár volt. Tehát súlya közel háromszorosa lehetett a körmöci és a császár aranyénak. 4. Császár arany Az elnevezéssel a XVII. században is gyakran találkozunk. A Habsburgok dukátjai közel olyan finomságúak voltak mint a körmöci. A minimális eltérés a kiegyensúlyozottabb gazdasági körülmények között a forgalmi értékben is pontosan jelentkezett. 5 Az osztrák örökös tartományokban lévő külföldi pénzek értékeire vonatkozóan a század derekáról: Bottló Béla: Pénzértékjegyzék 1751-ből (Numizmatikai Közlöny, 54—55. évf. (1955 — 1956.) 57 — 60.) közlése nyújt tájékoztatót. Néhány évvel későbbi pénzügyi törekvésekre vonatkozóan: Kőhegyi Mihály: Mária Terézia pénzértékelési rendelete 1755-ből (Numizmatikai Közlöny 68 — 69. évf. (1969 — 1970.) 63 — 72.) ad támpontot. Itt mondok köszönetet Nagy Ádámnak azért a segítségért, melyet az egyes részletek finomításához és korrigálásához nyújtott. 6 A felhasznált levéltári anyag a Bács-Kiskun megyei Levéltár, Kecskemét város Levéltára irategyüttesből került ki. Az egyik kivételt a helyi Református egyház Levéltára képezi (A továbbiakban: REL). Ezért, ha külön nem jelöljük, mindig a megyei Levéltár jelzett irategyüttesére utalunk. 1504 Kecskemét város Tanácsának iratai (A továbbiakban: 1504), Végrendeletek (A továbbiakban: v) I. 7 Debrecen mint szabad királyi város közvetlenül is megkapta ezen utasítást. Hajdú-Bihar megyei Levéltár, Debrecen város Levéltára Instrukciók és pátensek könyve. 1746. 145 —149. p., ill. 1510 Kecskemét város számvevőjének (másodbírájának) iratai (A továbbiakban: 1510), számadáskönyvek (A továbbiakban: a). Lásd még: az 5. jegyzet. 8 REL 1762. évi kalendárium.