Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.

44 Hajdú Lajos törölt megyei közgyűléseket, a nemesség pedig — az egyre merészebb hangú előterjesztések megfogalmazásán túl — minden eszközt felhasznált a kormányzat törekvéseinek diszkreditálására és ez megmutatkozott a népiskolák munkájának akadályozásában is. Egyik módszerük az volt, hogy a szolgabírák távol maradtak az iskolaszerződések megkötésétől, „hol a zivatarokkal és a rossz utakkal, hol pedig fontosabb hivatali teendőkkel mentve távollétüket", így a vizitátorok ,,kiszállása" gyakran eredménytelen maradt, újra meg kellett azt ismételni. Ezen felül az iskolamestereket (azokat is, akik nem töltöttek be jegyzői tisztséget) kényszerítették, hogy vegyenek részt a nemesi földek felmérésében, „még a tanítóképzői tanfolyamra sem engedték el őket", így csaknem az egész Hont megyében szünetelt a tanítás. Amikor a vizitátor az alispántól orvoslást kért, azt a választ kapta, hogy „nem áll módjában az iskolamestereket a felmérési munkák végzésétől felmenteni". Prónay főigazgató ekkor intézkedések kiadását kérte a Helytartótanácstól: utasítsa a megyéket, hogy a vizitátorokat a szolgabírák feltétlenül kísérjék el az iskolaszerződések megkötésére, de ha erre nincs lehetőség — a megye bírálja el, hogy a község szerződéses kötelezettségvállalása megfelel-e a lakosság teherbíróképességének. (Adott körülmények között ez nem jelentett egyebet, mint azt, hogy kutyára bízzák a szalonna őrzését, a „minél rosszabb, annál jobb" mucsai politikai elvet követő megyék ugyanis mindent megtehettek a feladat végrehajtásának nehezítésére.) A másik javaslat: utasítást kell kiadni Hont megyének — amelynek nemessége egyébként az 1782-es ún. ,,emberevő-per" óta a jozefinizmus egyik legádázabb ellensége volt — ebben el kell rendelni, hogy legalább azokat a tanítókat mentsék fel a felmérési munkák írnoki teendői alól, akik regulázott és iskolaszerződéssel ellátott falvakban tanítanak, ezenkívül azokat, akik az új oktatási módszert kívánják valamelyik tanítóképzőben elsajátítani.

64 A kérés nem talált meghallgatásra, ezen már túlment az idő. A megyék ellenállása tovább fokozódott és az uralkodó számos sérelmes intézkedése miatt a nemesek a kéznél lévő tanítókon verték el a port, akadt, ahol erőszakkal beöltöztették őket katonának (mert eddig is a császárt szolgálták), másutt egyszerűen kiadták az útját; hevesen kárhoztatták a rendektől függetlenül, királyi rendelettel kiadott tanügyi kódexet is (az 1777 előtti helyzet visszaállítását követelve). Ezen felül sározták a tanügyi igazgatás tisztviselőit, elsősorban az inspektorokat: Bachmann Jánost például, a pécsi tankerület népiskolai felügyelőjét II. József életében azzal vádolták, hogy az uralkodói rendelkezéseket nem hajtja végre; a fordulat után viszont azt vágták a fejéhez, hogy a németesítő iskolapolitika hű kiszolgálója volt. Az ellenállás II. József rendszerének összeomlására, kiadott rendeletei többségének visszavonására vezetett — változatlan maradt viszont az a tanügyi igazgatási szervezet, amelyet ő hozott létre (az 5 nagy és az 1 kicsi — budai — tankerület), csak a vizitátori intézményt szüntette meg II. Lipót. A népiskolák hálózatának szélesítése, az oktatás általánossá tétele azonban későbbi történelmi periódusok feladata maradt. 64 OL, C-69: 1789/fons 4. Sch. Nat., pos. 32.