Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.

42 Hajdú Lajos tatlan helyzet megváltoztatása érdekében a kormányzat egyrészt arra kényszerült, hogy rátermett, „hivatásos" inspektorokat állítson be mindegyik tankerületbe (így lett Kassán népiskolai felügyelő Kazinczy Ferenc), fizetésüket egy megyei első alispán salariumának szintjére hozza (1500 Ft — Zágrábban viszont csak 1200 Ft), majd valamivel később, hogy a hatalmas tankerületek iskolaügyeinek jobb szemmeltartására és segítésére vizitátorokat alkalmazzon, minden kerületben ötöt-hatot, számukra meghatározott működési körzetet és székhelyet jelölt ki, ezen felül főszolgabírói rangot és évi 600 Ft fizetést valamint 150 Ft úti-átalányt biztosított. A baj ott volt, hogy a vizitátori intézmény bevezetése csak fokozatosan történt meg: 1787-ben a pozsonyi tankerületben építették ki, valamivel később a kassaiban, majd a nagyváradiban az intézményt; a pécsi tankerületben a vizitátorok beállítására csak a jozefinista rendszer összeomlását közvetlenül megelőző időszakban került sor, a zágrábi kerületben pedig ezt a feladatot a megváltozott viszonyok miatt nem is tudták már végrehajtani. Az iskola-vizitátoroknak évente ellenőrizniük kellett körzetük valamenynyi népiskoláját: az oktatás-nevelés színvonalát (intézkedniük kellett a tapasztalt hibák kijavítására), az épület és a felszerelés állapotát; azt, hogy a tanító megkapja-e rendesen illetményét; kötelességük volt a szülőket rászorítani gyermekeik iskolába küldésére és feladatuk volt az is, hogy az iskolaszerződések megkötését szorgalmazzák. Munkájukról kötelesek voltak havonta beszámolni (naplójuk felterjesztésével), félévenként pedig átfogó-elemző jelentést kellett tenniük tapasztalataikról, ehhez mellékelniük kellett — ez a hazai bürokratizmus első virágkorának következménye — az ellenőrzött települések iskolaköteles és iskolába járó gyerekeinek listáját is. Ugyancsak a feladat át-nem-gondoltságát mutatja, hogy a vizitátori székhelyeket többnyire nem a megyék székhelyén, hanem a kamarai igazgatási centrumokban jelölték ki, így a vizitátor általános igazgatási szervekkel (amelyek támogathatták volna munkájában) nem tudott állandó munkakapcsolatot kiépíteni. A pozsonyi iskolaellenőri körzet (ide tartozott Pozsony és Nyitra megye, utóbbi a bajmóci járás nélkül) székhelye Nyitra lett; a trencsénié (Trencsén, Bars megye és Nyitrából a bajmóci járás) Körmöcbánya; a zólyomi körzeté (Túróc—Zólyom és Árva—Liptó) Besztercebánya; a nógrádié (Nógrád és Bars megye) Balassagyarmat; a pestié viszont (Esztergom és Pest m.) Pest lett.

62 A vizitátorok munkája azonban nem hozta meg a kívánt eredményeket — és ennek elsődleges oka ismét a garasoskodás volt. Hakenfleisch Antal (a pesti körzet vizitátora) történetesen felterjesztette főigazgatóján keresztül a Consiliumhoz az 1788. szeptember elejétől november végéig megtartott ellenőrzései költségelszámolását. Összesen 17 településen járt a negyedév alatt. Szeptemberben (Taksonyban és Vácott) 5 napot töltött el, októberben (üllőn, Hévízgyörkön, Bagón, Soroksárott, Taksonyban, Pilisboros]enőn és Piliscsabán) 17 nap alatt 7 iskola, novemberben pedig szintén 17 nap alatt 8 iskola (Hajóson, Kalocsán, Fajszon, Nádudvaron, Kecskeméten, Cegléden, János62 OL, A-39: No. 14552/1787. A vizitátorok Instrukciójának elkészítésére (adaptálására) br. Prónay Gábor főigazgató kapott megbízást, munkája eredményét és a vizitátorok munkájának a népoktatásra gyakorolt hatását egy másik — „Az alsófokú népoktatás fejlődése Tolna vármegyében" című, a „Tanulmányok Tolna megye történetéből" kiadványsorozat IX. kötetében megjelent — tanulmányomban elemeztem. Szekszárd, 1979. 105-228.