Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.

Közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon 1776 — 1790 35 l-ig megkapják az inspektortól minden osztály részére a tantárgy és órabeosztást (3. pont). Lelkére köti Sóber inspektor a tanítóknak, hogy a felsőbb osztályba lépést csak annak a diáknak engedélyezzék, aki az előírt tananyagot elsajátította (4. pont); az iskolában valamennyi tanulónak legyenek meg a tanügyi kódexben előírt tankönyvei, másképp lehetetlen az egyöntetű tanítás; amenynyiben mégis eltérő könyveket használnak a gyerekek, a szülőket figyelmeztetni kell, hogy az eltérő tananyagok használata a királyi inspektor parancsára tilos (5. pont). Figyelemre méltó a következő előírás is: a tanügyi előírásoknak megfelelően a magisztrátus ne merészeljen beleavatkozni oktatási kérdésekbe, például a tanítás módszerébe — a civilek számára pedig ez még kevésbé megengedett, ezért a tanítók, figyelmen kívül hagyva a szülők mormogását és ellenkezését illetve fecsegését (murmurationem et sermonem), azt tanítsák és olyan módszerrel, amit és ahogy ezt magasabb helyen előírták (6. pont). Ha valamelyik szülő ezt sérelmesnek érzi — utasítsák az inspektorhoz. Szorgalmasan őrködni kell azon is — ez már nyilván az iskolaigazgatónak szóló intelem —, hogy a tanítók a gyerekek fegyelmezésében ne lépjék túl a mértéket, ne hódoljanak a mértéktelen ivás népszokásának és fojtsák el az egymással szembeni ellenérzéseket. Ha közülük valaki mégis figyelmen kívül hagyja a jóra való intést — a helyi iskolafelügyelő (a plébános) ezt jelenteni tartozik a népiskolai felügyelőnek. Mindenekelőtt azonban a parochusnak arra kell szorgalmasan ügyelnie, hogy az előírt módszerrel folyjon az oktatás (7. pont). Végül inti az inspektor mindkét tanítót, hogy a plébánossal [

szemben aki a tanügyi kódex rendelkezései szerint a helyi iskola felügyelője, mindig legyenek engedelmesek és tisztelettudók (8. pont). Másnap reggel Sóber felkereste a mezőváros magisztrátusát és ,,emberségIgel indítványozta" a következőket: az elöljáróság szorítsa rá a szülőket arra, hogy gyerekeik részére szerezzék be a tanügyi utasításban előírt tankönyveket és ezekkel küldjék őket iskolába; a szülők ne avatkozzanak bele az oktatásba, ők nem írhatják elő, hogy az iskola mit és hogyan tanítson, ez számukra tilos. Kérte az inspektor arra is a magisztrátust, hogy szerezzen érvényt a Helytartótanács 1783. április 14-én kiadott „intézvényének", amely előírta, hogy a nem-katolikus gyerekeket a katolikus iskolákba kell küldeni, de azt is hangsúlyozta a kanonok, hogy ez a katolikusoknál is feladat, mert az iskolaköteles ifjak közül nagyon kevéssel találkozott ellenőrzése során az órán. Nemcsak szóban adta elő azonban kérdéseit a ,,teljes elöljáróságnak", hanem írásban is azzal, hogy délutánra ugyanilyen módon kéri reflexióikat indítványára. A korabeli ügyintézési gyakorlattól eltérően a választ a kért időben (elutazását közvetlenül megelőzően) meg is kapta, ezt C mellékletként csatolta diáriumához. Ez a pontonkénti válasz azonban az inspektor véleménye szerint nem teljesen őszinte és „hazai szokás szerint" visszautasító: a tankönyvekkel való ellátás szorgalmazásában a magisztrátus nem tartja magát illetékesnek; további vizsgálatot tart szükségesnek az iskolakerülés okainak felderítésére is, azt azonban az inspektor is megjegyzi, hogy a nem-katolikusok távolléte az iskolából a türelmi rendelet kiadását követően vált csak tömegessé. Az elöljárósággal való tárgyalás befejezése után a délelőttöt a népiskolai felügyelő újból az iskolában töltötte, az elsősök közül a fejlettebbeket (a latint tanulókat) áthelyezte a pálosokhoz a III. osztályba és egyéb változtatások végrehajtását is beindította, majd újra tárgyalt a plébánossal és káplánjával, mi3*