Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - KRÓNIKA - P. Szigetváry Éva: Épülő Pest-Buda a századfordulón. (A Magyar Országos Levéltár időszaki kiállítása, 1986) / 307–320. o.

KRÓNIKA ÉPÜLŐ PEST-BUDA A SZÁZADFORDULÓN (A Magyar Országos Levéltár időszaki kiállítása, 1986) Az ipari és kereskedelmi tevékenységnek a kiegyezés után történt gyors kiszélesedése maga után vonta a településhálózat és a népesség társadalmi megoszlásának átalakulását. Azok a települések, amelyek kedvező feltételeket biztosítottak a városiasodás számára, rohamos fejlődésnek indultak. Közülük is kiemelkedett a századfordulón már csaknem egymillió fős Budapest, amely nemcsak az országot behálózó közlekedés csomópontjává, a gyáripar, valamint a feldolgozó ipar központjává vált, hanem a szellemi élet, a tudomány és a kultúra nemzetközileg is ismert fellegvárává emelkedett. A városfejlesztésben kiemelkedő irányító és vezető szerep jutott a Közmunkatanácsnak, melyet az 1855-ben London egységes rendezésére alakított angol Metropolitan Board of Works mintájára szerveztek. A Közmunkatanács — teljes nevén: Fővárosi Közmunkák Tanácsa — felállításáról és feladatairól az 1870. évi X. te. intézkedett. — Kötelességévé tette többek közt városrendezési tervek készítését, Budapest főbb útvonalainak kijelölését, megépítését és rendezését. A Közmunkatanács megalapítását szerencsésen előzte meg az 1868. évi LVI. te, amely közlekedési, közegészségügyi és szépítési célokból egyaránt lehetővé tette magáningatlanok kisajátítását. A Fővárosi Közmunkák Tanácsában az idők során olyan neves személyiségek tevékenykedtek, mint Wekerle Sándor, Házmán Ferenc, Szentkirályi Mór, Sipőcz Jenő, Harrer Ferenc, Heltai Ferenc, Rényi Dezső, Bódy Tivadar, Rózsavölgyi Gyula, Andrássy Gyula, Podmaniczky Frigyes, Tisza Lajos, Ribáry József, Széher Mihály, Haris Sándor, Királyi Pál, Csengeri Antal, Kvassay Jenő, Bárczy István. A Minisztériumi és fővárosi érdekeltségű tagok között található a kor sok jelentős építésze, így Ybl Miklós, Hültl Dezső, Pártos Gyula, Lechner Lajos, Wóber Antal, Walder Gyula, Reitter Ferenc, Steindl Imre. Számosan először minisztériumi megbízásból kerültek a Tanácsba, később a főváros vezetőiként hivatalból vettek részt annak munkájában. A testület tagjainak egymást meggyőzve kellett döntéseiket meghozniuk és egymástól is tanulva építették 78 éven át az ország fővárosát. Ez a 19 más-más foglalkozású és nézetű ember, szakértők bevonásával úgy irányította Budapest fejlesztésének tervező ós kivitelező munkálatait, hogy közben egyeztető szerepet is betöltött a miniszteriális szervek és a fővárosi hatóságok — hivatalok között. A tizennyolc tagból kilencet a kormány delegált kilencet Pest és Buda városa választott a Tanácsba. Elnöke az eredeti elképzelések szerint a mindenkori miniszterelnök volt, a tényleges munkát azonban a mindenkori alelnök irányította. (Csak Andrássy Gyula és Wekerle Sándor gyakorolták elnöki funkciójukat.) A Tanács egészen 1948 februárjáig működött, amikor is a gyökeresen megváltozott körülmények közt Vas Zoltán miniszter, a Gazdasági Főtanács főtitkára megszűntette annak tevékenységét. A világ sok-sok nagyvárosában csodálhatunk meg barokk, reneszánsz, vagy középkori építészeti együtteseket, sokszor még épen maradt ókoriakat is. Mi nem vagyunk ilyen gazdagok. A történelem viharai keveset hagytak meg a kövekbe rakott — faragott történelmünkből. Műemléki épületeinket jórészt a múlt század utolsó harmadából örököltük. Megbecsülésünk szerény jeléül állítottuk össze helyhiány miatt erősen behatárolt kiállításunkat, melynek anyagát intézményünk irataiból válogattuk össze ós a Munkásmozgalmi Múzeum Fotóarchívumából kölcsönzött képanyaggal igyekeztünk szemléletesebbé tenni. A forgatókönyvben a címek alatt zárójelben az objektum közigazgatási elhelyezkedését meg, kurzív szedéssel a kiállított irat levéltári jelzetét adjuk meg. * * *