Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - Turbuly Éva: Zala megye közigazgatása a XVIII. század első felében / 267–294. o.

Zala megye közigazgatása a XVIII. szd. első felében 287 akkor nem zárták ki, hogy a jövőben aki igazolni tudja portáját, kedvezményeket élvezhet. 1717-ben statútumban rögzítették, hogy a jobbágytelken élő nemesek mentesek a személyes tartástól, de összesen évi 3000 forintot kötelesek adózni a házi pénztárba. Ha a parasztbíró szállításra kötelezte őket, hatalmaskodást követett el. Ugyanakkor arról is intézkedtek, hogy azok a házzal és kúriával bíró nemesek, akik bár mentesek a személyes tartástól, mégis tartanak katonát, a következő kivetésig tartsák őket, és ezt számítsák be az adójukba. Az adózáshoz kapcsolódott a statútumok 10,4%-a. Ezek egy része a ,,misera plebs contribuens" adózásával foglalkozott. Csökkentette a teljesen elpusztult, vagy katonatartással túlterhelt községek adóját,

73 és erőteljesen fellépett az adócsalások megakadályozására. Több alkalommal megvizsgáltatták a szolgabírókkal, hogy a fizetés igazságosan történt-e.

74 Szigorúan, 12 forintra büntették azokat, akik az összeírások előtt eladták marháikat, hogy ezzel is csökkentsék adóalapjukat. Sokan a szőlőhegyekre mentették javaikat az összeírások elől. 1712-ben, 1714-ben és 1737-ben is kemény rendelkezéseket hozott a megye ez ügyben. Katonai beszállásolással, dupla adóval, visszatoloncolással fenyegette azokat, akik az összeírás idejére nem tértek vissza falujukba, vagy terményeiket a szőlőhegyen halmozták fel.

75 A nyaranként más megyébe szegődőket is megadóztatták azzal a kikötéssel, hogy ezt lakóhelyük adójába számítsák be.

76 Sokáig bizonytalan volt a Muraköz adózása. Két statútum intézkedett ebben az ügyben. A kezdeti bizonytalanság után 1714. június 17-én döntöttek arról, hogy a Muraköz a megyei adó 1/5-ét fizesse, és ezt több alkalommal megerősítették.

77 Különleges jogállást élveztek a molnárok. Az ő feladatuk volt az utak, hidak karbantartása és ácsmunkák végzése a megye számára. Ennek fejében adómentességet élveztek. Korszakunkban került csak sor megadóztatásukra, de adójukat különvették, és a taxás nemesekkel együtt nem az országos adóba, hanem a domesticába számították be. 1714-ben még arról intézkedtek, hogy adó helyett az egerszegi püspökházon végezzék el a szükséges javításokat. 1720-ban már azzal az indokkal, hogy ne legyenek a nemeseknél kedvezőbb helyzetben, elrendelték, hogy a taxás nemesek módjára adózzanak — szolgálataik fejében két dica könnyítéssel. 1728-ban a többi adózó módjára rendelték adózásukat, majd 1729-ben az adószedőt bízták meg, hogy számolja ki adójukat két dica levonásával.

78 Ahogy a molnár céh későbbi irataiból kiderül, sok molnár volt nemesi származású. Szakértelmük mellett talán ez is szerepet játszott kivételes adóztatásukban. A szegény vagy elszegényedett nemesek ügye sokakat érintett, gyakran került a megyei közgyűlések elé. 1716 —17-ben két statútum is foglalkozott velük. Minden eszközzel ellenálltak adózás céljából történő összeírásuknak, ezért a búj tógátokat az összeírás elmaradása miatti károk és kiadások megtérítésére kötelezték. A rendelkezés nem vezetett eredményre. Ezt mutatja, hogy újra elrendelték a nemességüket nem bizonyítók házankénti összeírását, 73 Kgyjk. 1722. november 15. 74 Kgyjk. 1720. november 25., 1737. április 4. 75 Kgyjk. 1712. november 7., 1714. augusztus 11., 1737. április 4. 76 Kgyjk. 1745. július 25. "Kgyjk. 1702 december 3., 1717. április 29., 1725. július 30., 1730. február 27. 78 Kgyjk. 1714. március 16., 1720. október 29., 1728. február 16., 1729. január 11.