Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - Turbuly Éva: Zala megye közigazgatása a XVIII. század első felében / 267–294. o.

282 Turbuly Éva A vizsgált időszakban a Zalában elszállásolt katonaság létszámára nagyon nehéz következtetni. 1721-ben a nádor levélben értesítette a megyét, hogy az országosan kirótt 70 000 porcióból 2338 terheli, de nem közölte ezek megoszlását (orális—equilis). Egyébként sem lehet egy porcióra egy embert számolni, mivel az altisztektől felfelé mindenkit más-más porciószám illetett meg. Ugyanakkor a kirovás jelentős részét nem a beszállásolt, hanem az átvonuló, transenna katonaság élte fel. Ezek száma különösen a háborús időkben növekedett meg, útban a balkáni és itáliai harcterek felé. Az esetenként a közgyűléseken elfogadott széttelepítések, dislocatiók szintén porcióval és nem személyekkel számoltak, ugyanakkor töredékes adatokat szolgáltattak csak. A már említett források alapján feltételezhető, hogy a XVIII. század első felében 600 és 1000 között ingadozott a megyében állomásozó katonaság létszáma. Mivel mellettük gyakran kellett gondoskodni az át vonulókról is, a terhek nagyságát jobban érzékelteti a megyében évente a katonaságra természetben fordított összeg. Ez 1719-ben 31 518, 1720-ban 37 940, 1723-ban 32 255, 1724-ben 40 248 forint.

45 A katonai beszállásolás terhe csak az adózó népességet érintette. A beszállásolástól mentes nemesi házak befogadhattak önkéntesen tiszteket, ami a magyar ezrednél gyakran megtörtént. A tisztek elhelyezését egyébként a megye különböző helységeiben épült, megyei kezelésben levő kvártélyházakban oldották meg. Ezeket legtöbbször a községgel, vagy uradalommal építtették, és a karbantartás is az ő feladatuk maradt. A megye szolgabírói útján gyakorolt felettük felügyeletet. Említettük már, hogy a használaton kívülieket tisztviselői lakásként is használták. Számuk az 1780-as évek elején, amikor kihasználatlanságuk miatt a többséget átadták az építtető községeknek és uradalmaknak, 30—40 körül járt. Általában leromlott, lakhatatlan állapotban voltak a róluk készített felmérés adatai szerint.

46 1836-ban mindössze 8 nagyobb helységben állt a megye kezelésében álló kvártély ház: Komárvárosban, Perlakon, Szántón, Tapolcán, Keszthelyen egy-egy, Sümegen, Türjén és Nagykanizsán több épület is.

47 1765-ben Zalaegerszegen is épült kvártélyház, de az előbbi forrás szerint 1836-ban már nem annak használták. A tiszteket egyébként gazdagabb polgári házaknál szállásolták el, ez azonban gyakran vezetett atrocitásokhoz.

48 A taxás nemeseket adózásuk fejében felmentették a beszállásolás alól. Mit is értünk a beszállásolás fogalmán ? A paraszt köteles volt a nála elhelyezett közkatonát a családdal ,,egy tűzön és világításon", vele egy lakóhelységben elhelyezni. Ellátta takaróval, megfőzte a kiutalt húst, levest, vagy főzeléket készített. Ezért az ellátásért, amit salganumnak neveztek, 1—2 krajcárt kapott naponta a megyei pénztártól. A tisztek a nekik járó salganumot, ami fával, gyertyával és sóval is kiegészült, külön kapták meg, részben pénzben, részben természetben.

49 Az ellátás az 1671-ben érvénybe lépett porciórendszer szerint történt. Kétféle porciót használtak, embernek szóló orális és a lovaknak equilis porciót. Az országgyűléseken porciószámot szavaztak meg, amit aztán felosztottak 45

Kgyjk. 1719. november 20. 46 ZmL IV. 9/b. 47 ZmL Limbus. Az 1839/1840-es évi III. te. által katonai élelmezés és szállások tárgyában kirendelt országos bizottság jelentése, Budán 1842. 35 — 37. 48

Kgyi 1726. december 7. 49

Kgyjk. 1726. december 7.