Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - Turbuly Éva: Zala megye közigazgatása a XVIII. század első felében / 267–294. o.
272 Turbuly Eva nem sorszámozták őket, legfeljebb külön sorba írták. A tartalmi sorrend azonban többé-kevésbé kialakult már. Elsőként szerepeltek a királytól, nádortól, a központi kormányszékektől érkező leiratok. 1724-től, a Helytartótanács megalakulásának évétől a királyi rendeletek megritkultak, mivel az átvette az eddig a királyi kancelláriára háruló feladatok többségét. Az 1720-as évekig csak a leírtak tartalmát jelölték, később teljes terjedelmükben bemásolták őket a jegyzőkönyvbe. Második pontként a többi megyétől, szabad királyi városoktól érkezett leveleket, megkereséseket tárgyalták. A válasz küldése a közgyűlés határozatából az alispánok feladata volt. Kisebb jelentőségű ügyekben a nádor és a kormányszékek is személyesen az alispánok egyikét keresték meg, nem az universitast. Ezt követően kerültek sorra a közgyűléshez fellebbezett ügyek, majd a megye életét érintő kérdések, a tisztviselő választások, adókirovás, költségvetés, fizetések, limitációk, statutumalkotás, nemességi ügyek. A gyűlések végén foglalkoztak az egyéni tiltakozásokkal, kérvényekkel. Már a XVII. században is előfordult, hogy bizonyos ügyekben (adókivetés, peres ügyekben vizsgálat, határfelülvizsgálat) a megye deputációt küldött ki. Az ilyen jellegű bizottságok száma az egyre növekvő feladatokkal párhuzamosan nagyon megszaporodott. Tagjaikat a közgyűlés küldte ki napidíjjal, és ugyancsak a közgyűlésnek tartoztak beszámolni, javaslataikat előterjeszteni. Közgyűlési jegyzőkönyveket a XVI. századtól vezettek, végleges formájuk azonban csak a XVIII. századra alakult ki. Nyelvük legtöbbször latin, a XVII. században még többször előfordul magyar nyelvű bejegyzés is. Később csak a hagyományosan magyarul levelező nádor leiratai magyar nyelvűek. A XVI —XVII. században csak az éppen jelenlévő főispán, vagy más mágnás és az alispánok nevét jegyzik fel, később a méltóságsor alaposan kibővül, az 1700-as évek elejétől szokássá válik az összes jelenlévő tisztviselő, az egyházi intézmények és a főurak küldöttei, és általában minden tekintélyesebb résztvevő felsorolása meghatározott sorrendben. Ekkor válik általánossá a megbízó levelek átadása és ennek a jegyzőkönyvben való feltüntetése, az egyes tárgykörök jól látható elkülönítése. Ez a gyakorlat később, az 1740-es évektől megszűnt, ami az iratanyag rohamos növekedésével együtt alaposan megnehezítette a tárgyak visszakeresését, a jegyzőkönyvek kezelhetőségét. Később az 1770-es évektől újra visszatértek a korábbi jól bevált gyakorlathoz. A közgyűlési jegyzőkönyvek mellett külön gyűjtötték a közgyűlési iratokat (acta congregationalia), amelyek a megyéhez érkező le- és átiratokat, a rájuk adott válaszok fogalmazványait és a gyűlés elé terjesztett megbízó- és kérelemleveleket tartalmazták. 17 A megye tisztviselői Mivel a megyei tisztikar összetételét, az egyes tisztviselők feladatkörét már több közigazgatástörténeti mű feldolgozta, 1 * ezért a dolgozat elsősorban a Zala megyei jellegzetessségek feltárására törekedett, és nem nyújt átfogó képet a megyei hivatalviselésről általában. 17 ZmL Kgyi. 18 Osváth Gyula: A vármegyei autonómia és a vármegyei tisztviselők 1848 előtt. Rimaszombat, 1911.; Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946. (A továbbiakban: Ember 1946.) Palugyai Imre: A vármegye rendszer hajdan ós most. Pest, 1844.
