Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - Trócsányi Zsolt: Reformok előtt : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicia és a Hofcommission, illetve Hofdeputation in Transylvanicis, Banaticis et Illyricis (1745–1751) / 189–245. o.

226 Trócsányi Zsolt Ez volt tehát az országgyűlés, a Kancellária és a Hofcommission álláspontja — felfelé menve a szolgálatok fokozatos mérsékelése, körültekintőbb bánásmód. A Hofcommission álláspontja egyelőre nem került a Konferenz elé, uralkodói döntés sem született. A Hofcommission és a Kancellária 1747. január 24—25-i kétnapos ülésén újra megvizsgálta arendi felirat ügyét; az állásfoglalások a Hofcommission 1746 január eleji ülésének határozatai szerint születtek.

86 Mielőtt azonban a kérdés a Ministerialkonferenz elé kerülhetett volna, kiszélesedett: hozzákapcsolódott az észak-erdélyi tömeges jobbágyszökések ügye. 1746 nyarán nagyobb számú román család (kezdetben 1000 személyről beszéltek, később tisztázódott, hogy 449-en voltak) Beszterce vidékről, Doboka és Belső-Szolnok megyéből Moldvába szökött, a hírek szerint fegyveresen biztosítva az átjutást. Az ügy a Kancellária elé került. Az maga, majd a Hofcommission is megvitatta az ügyet, a Ministerialkonferenz-ben is előterjesztették,

87 végül az a rendelkezés született, hogy egy katonai-polgári bizottság a helyszínen vizsgálja meg a profugium okát. A vegyes bizottsági vizsgálat tisztázta, hogy nem a katonaság helyi túlkapásai voltak a tömeges kivándorlás okai, hanem a rossz termés, viharkárok, marhavész, az adó erős növelése (beleértve azt is, hogy az elszökött jobbágyok adója az otthonmaradtakra hárult), a túlságos előfogat-kötelezettség, a több hétig egyvégtében, közbeeső szabadnap nélkül tartó robotoltatás, a parasztnép eladósodása és a magas kamatnapszám (1 mRft után 1 napszám, ami jó esetben is több mint 20%), a zsellérek és szabadosok erővel jobbágynak kötelezése. Birtokosok egész sorát nevezték meg a vallomástevők, akik túlzott robottal terhelték meg jobbágyaikat (asszonyaikat is — volt olyan birtokos, aki jobbágy házanként évi 50— 100 sing vásznat fonatott-szövetett). Számos birtokos az udvarházában tartott jobbágyokat kivonta az előfogat és más közterhek viselése alól, adót is csak az őket illetőnek a felét fizettette velük, így a többi adózót sújtotta a nagyobb teher. Ezek voltak a legfontosabb jobbágy-panaszok — pedig a vegyesbizottság elé a megfélelmített jobbágyok nem is mertek odavinni mindent. Ezt a vizsgálati anyagot tárgyalta (1747. január 26. és február 24. között, közelebbről nem ismert időpontban)

88 a Hofcommission. Álláspontja nem volt egyértelmű. A kivándorlás okai közül a rossz termést, marhavészt stb. nem akceptálta, mondván hogy ezek Isten rendeletéből vannak, emberileg nem szüntethetők meg; a rendes adó szintén nem lehet ok, legfeljebb az adóügyi kihágások, az aránytalan repartitio. Az előfogatok ügyében az erdélyi főhadbiztosságnak és országos főbiztosságnak javasolt rendelkezést a kihágások megakadályozására, felvetve a kérdést: nem volna-e jó váltóállomásokra bízni ezek lebonyolítását ? A túlzott robotoltatás orvoslására elegendőnek tartotta az erre vonatkozó királyi rendeletet; a személy szerint megvádolt ^birtokosok ügyével nem foglalkozott. A vallomástevők megfélemlítéséről érkezett panaszt is csak félig-meddig vette komolyan.

89 A Ministerialkonferenz 1747. 86 A rendek 1746. július 6-i feliratának kivonata, a Kancellária állásfoglalása és a Hofcommission 1747. január 3-i, 5-i és 9-i, ül. január 24 — 25 ülésének jegyzőkönyve: uo. 1747:43. 87 Az ügynek erről a fázisáról csak említés van a Hofeornmission alább ismertetett összeállításában; jegyzőkönyvek, felségelőterjesztósek nem maradtak fenn. 88 Az elhatárolás két időpontja a Hofcommission 1747. január 24—25-i, a Konferenz 1747. február 25-i ülése. 89 A Hofcommission ismertetett összeállítása: EK:AG 17 47:317.