Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.

Közéj)- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon 1776—1790 21 kereteinek megfelelően) és így mindig a lényeges kérdések megoldására irányítsák az igazgatás alsóbb szintjein tevékenykedő tisztviselőket. Az eredményes munka egyik feltétele sem volt azonban meg: a megyékben már az első alkalommal is eltérő szempontok szerint készítették el a népoktatás helyzetéről szóló jelentéseiket a szolgabírák,

31 néhány év után azonban e jelentések már teljesen elszakadtak az élettől, nem tükrözték nemcsak a gondokat, hanem a valóság legalapvetőbb elemeit sem. Egy példa erre: Pál Gáspár (a pozsonyi tankerület népiskolai felügyelője, az állami népoktatás megteremtésének egyik magyarországi élharcosa) átvizsgálta Trencsén megyének a meglévő népiskolákról és tanítókról készített 1779-es összeírását és úgy találta, hogy az a kitűzött céloknak nem felel meg, de a valós helyzetet sem tükrözi. A zsolnai járásban ,,végrehajtott" összeírás szerint például Kisucza-Űjhely mezővárosban a gyerekeket Demecsek József tanítja — valójában azonban 1778 óta mellette egy másik (külön) osztályban tanít egy Seregély István nevű kollégája is, az előírt normák szerint. Rajec mezővárosánál is csak egyetlen tanítót tüntet fel az összeírás (Podivinszky Ferencet), 1778 óta viszont itt nem ő tanít, hanem két másik iskolamester (Huzny Antal és Fuchs Krisztián). De nemcsak itt volt hamis a jelentés, hanem a középső járásban is: Puchó mezővárosban például a szolgabíró szerint egy bizonyos Hlboczky Ferenc az iskolamester, akinek 25 tanítványa van és aki évente 92 Ft és 85 dénár illetményt kap — valójában azonban 1778 óta itt már Fábri Mihály a tanító, akit különféle kérelmeiből (közvetve) ismerhet a Helytartótanács is. ,,Mindezekből könnyen igazolható, hogy az előző években elkészült összeírásokat egyszerűen átmásolják egy másik papírra", az ilyen jelentéseknek azonban semmi értelmük nincs, ezek alapján a valós gondokat megismerni lehetetlen.

32 Pál Gáspár azonban azt is megkérdezi, hogy Trencsén miért 1780 márciusi dátummal terjesztette fel az 1779-es tanítóösszeírást? (Valóban — a régi adatokat előbb is átmásolhatta volna valamelyik írnok.) Kéri azt is, hogy Pozsony megyét szintén utasítsa a Consilium jelentése felterjesztésére, ,,minthogy ennek tanítóösszeírását soha nem láttam" — pedig 1775 óta, tehát 5 esztendőn át működött Pozsonyban előbb a magyarországi népiskolák főfelügyelőjeként, majd 1776 óta a tankerület népiskolai inspektoraként. Főigazgatója (Balassa) mindössze egy rövid mondatot fűzött Pál véleményéhez: Pozsony megyét a Helytartótanács sürgesse a jelentés beküldésére — ennek ellenére a (Balassa elnöklete alatt működő) Tanulmányi Bizottság indítványa alapján a Consilium döntése már egészen eltérő volt. Egy leiratot kapott az üggyel kapcsolatban a pozsonyi tankerületi főigazgató: utasítsa az inspektort, hogy a megfelelő javadalmazással és feltételekkel rendelkező iskolákban igyekezzék a regulációt (az új oktatási módszerre való áttérést) mielőbb végrehajtani. A másik „intézvény" (intimátum) viszont már valamennyi megyének szól, a lényege: minthogy a Ratio Educationis az oktatásügy irányítását a tankerületi főigazgatókra, illetve (a népoktatás megszervezését) a népiskolai felügyelőkre bízta, „ezért a mai nappal valamennyi törvényhatóságnak meghagyatik, hogy az eddig előírt tanító-összeírások felterjeszté31 E kérdést behatóan tárgyalom a Tolna-megyei népoktatás kétévtizedes fejlődéséről írt tanulmányomban, lásd: Tanulmányok Tolna megye történetéből. IX. k. (Szekszárd, 1979, 105-228. old.) 32 Trencsén jelentését lásd : OL, C-69: 1780/fons 3. Seh. Nat. Distr. Posoniensis, pos. 7.; Pál Gáspár véleményét, javaslatát valamint a helytartótanácsi döntést pedig ÖL, C-69: 1780/fons 3. Sch. Nat. Distr. Pos., pos. 26. alatt.