Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.

12 Hajdú Lajos kerületek számának drasztikus csökkentése negatív irányban hatott a középiskolák rendszeres ellenőrzésénél: előző tanulmányaimban már foglalkoztam azzal, hogy a tanügyi igazgatás hatékonyságát két tényező nehezítette, a tankerületek nagysága (főleg a népoktatás megszervezésénél), valamint az, hogy a főigazgatók — akik számos egyéb tisztséget is betöltöttek — „társadalmi munkában" végezték tevékenységüket. 1784 után a helyzet javult is, rosszabbodott is: az addigi 9 tankerület helyébe II. József ötöt szervezett, összevonták a pozsonyi és besztercebányai, a győri és pécsi, a kassai és ungvári districtust, a budai tankerületből néhány megye (Komárom, Fejér) a pécsi kerülethez, mások (Esztergom, Nógrád, Pest) a pozsonyihoz kerültek, Heves megyét a kassai districtushoz csatolták, a nagyváradi pedig maradt 1776-os állapotában, csak a három bánáti megyét kapcsolták hozzá, Torontált, Temest és Krassót. Az irányító-ellenőrző tevékenység feltételei tehát tovább romlottak — igaz, ez elsősorban a népoktatás szervezésében éreztette hatását, hiszen egy-egy tankerület összes gimnáziumának száma nem volt túlságosan nagy. Az átszervezés másik fontos rendelkezése azonban a munka színvonalának emelése irányában hatott: II. József olyan főigazgatókat nevezett ki, akiknek csak a tanügyi igazgatási feladatok ellátása volt a kötelességük, évi 1200 Ft fizetést biztosított az új tankerületi főigazgatóknak (Zágráb kivételével — ott a fizetés nagysága „minthogy e kerület a többinél jóval kisebb", 800 Ft volt), így a középiskolák ellenőrzése és irányítása rendszeresebbé válhatott. Ezt elősegítette az is, hogy az uralkodó előírta a Helytartótanács részére: olyan főigazgatókat javasoljon, akik kitűnően ismerik az oktatásügyet, a filozófiai stúdiumok egyik vagy másik ágában igen jártasak, 40. életévükhöz közeliek — és a pályázati feltételeket közöljék az alárendelt törvényhatóságokkal, hogy az aspiránsok mind tudomást szerezhessenek róla. A felhívás azonban nem járt sikerrel, két hónap alatt mindössze egy (hiányos) pályázat érkezett be,

18 ezért az uralkodó arra kényszerült, hogy egyéb politikai törekvéseit is figyelembe véve maga keresse meg a tanügyi igazgatás új, regionális irányítóit. Ennek megfelelően a pozsonyi tankerület főigazgatójának az evangélikus br. Prónay Gábort; Pécsre a református gr. Teleki Józsefet (majd utódjaként a szintén református Vay Istvánt); Kassára a katolikus gr. Török Lajost; Nagyváradra a görögkeleti népoktatás apostolát, Jankovics Tódort nevezte ki főigazgatónak. Jankovics Tódor ekkoriban már Szentpétervárott volt cári tanácsadó, kinevezését azonban köszönettel elfogadta, és egyetértett azzal, hogy visszatéréséig egy helyettes vigye az ügyeket, így 1785. november 1-től egészen II. Lipót uralkodásáig (a nem-katolikusoknak a tanügyi igazgatásból való eltávolításáig), tehát 5 éven át a váradi tankerület főigazgatója maradt, az egyébként garasoskodó II. József kamarájától „munka nélkül" rendszeresen felvette fizetése felét (a másik 600 Ft helyettese, Tokody György illetménye volt 5 esztendőn át).

19 A kinevezésekkel az uralkodó az országban élő felekezetek közötti béke megteremtését kívánta szolgáim — valójában azonban csak a katolikus rendek elkeseredettségét és harci kedvét fokozta e döntéssel (hiszen katolikus eredetű alapokból fizették a protestáns tisztségviselőket!), de a protestánsck18 OL, A-39: No. 10028/1784. 19 A Jankovics kinevezésére, tisztsége elfogadására stb. vonatkozó iratokat lásd : OL, A-39: No. 782, 12926/1785. valamint No. 1285, 2687, 3257/1786. alatt; a tisztsége ós fizetése megszüntetéséről szóló döntést pedig uo. No. 11830/1790.