Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.

A közigazgatás kiépülése Zala megyében 1849 — 1854 c) Jogszolgáltatás Megyei törvényszék Zalaegerszegen volt, melynek elnökévé Márkus Lajost nevezték ki. Járásbíróságokként a vegyes szolgabírói hivatalok működtek. A megyei bíróság mellett Hrabovszky Sámuel vezetésével működött az államügyészség. A megyei börtön (23 főnyi személyzetével) Kovács Vendel egykori várnagy irányítása alatt a megszervezésétől a megyei bíróságnak volt alárendelve. H. A rendszer közigazgatáspolitikájának mérlege Az abszolutizmus korának államrendszere egymásnak ellentmondó sajátosságokat hordoz magában. Hivatalszervezeti téren — közigazgatási beosztás, hatáskör — bevezetett újításait, átszervezéseit pozitívumként értékelhetjük. Azzal, hogy megszületik alsó fokon is a helyhez kötött közigazgatás, a tisztviselőket arra kötelezik, hogy a székhelyen lakjanak; hivatalok alakulnak, s ezek közigazgatási egységek központjaiban létesülnek; egyre jobban elkülönül a szakigazgatás; kötötté válik a hivatalos idő; szabályozott az ügyvitel; a létesített hivatalban mindig van ügyintéző, — mindez kétségtelenül jelentős előrelépést jelent a polgári hivatalfejlődés útján. Ugyancsak pozitív lépés a közigazgatásnak a bíráskodástól való szétválasztása, s hogy az állások betöltését szakképzettséghez kötik. Ezeket a pozitív tényeket, ezt a fejlődést elhomályosítja, hogy pusztán végrehajtóhivatallá degradálták a jól szervezett, de bizonyos tekintetben bürokratikus hivatali gépezetet. Bach Rückblickjének II. részében taglalja a Magyarországra kényszerített közigazgatás általa előnyösnek tartott változásait. Bach szerint azonban a megyei közigazgatásban minden a régi maradt, csak az a különbség, hogy most nem választják, hanem kinevezik a tisztviselőket: ,,Es besteht diesfalls nur der Unterschied, dass diese Behörden früher aus der Wahl der Wahlberechtigten selbst hervorgingen, wáhrend sie jetzt vom Landesfürsten ernannt werden."

139 Ez az állítás azt jelentené, hogy a vármegyéknek továbbra is megmaradt az önkormányzatuk. Hiszen éppen az a legfontosabb különbség a régi és új közigazgatási rendszer között, hogy felszámolnak 1849 után minden önállóságot, önkormányzatot, amire Széchenyi így válaszolt Blickjében: ,,. . . Excellenciád egyike azoknak a könyörtelen Despotáknak, akik sohasem engedik meg, hogy más emberek saját felfogásuk, saját ízlésük szerint boldoguljanak, hanem az ön eszméje, az ön felfogása, az Ön rendszere szerint, nolens volens, kell hogy boldoggá tétessenek." Ugyanez vonatkozik a hivatali nyelv németté válására is. Az összbirodalom egységes közigazgatásának kialakításához szükség volt a hivatalos nyelv németté tételére,

140 ami a germanizáció önmagáért beszélő bizonyítéka. Jóllehet az maradéktalanul sohasem valósult meg, hogy a megyehatóságok az alájuk rendelt szervekkel minden esetben csak németül levelezzenek, ám a megyei adminisztráció 1854-től teljes egészében német, és a járási hivatalok 139 Rückblick auf die jüngste Entwicklungs-Periode TJngarns. (In: Magyarország újabbkori történetének forrásai. Gr. Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka. Szerk.: Tolnai Vilmos. III.) Budapest, 1925. (A továbbiakban: Rückblick) 77. li0 Rückblick, 81-83. 125