Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.

A közigazgatás kiépülése Zala megyében 1849 — 1854 121 csatolása, a szakszerű irattározás és a segédkönyvek vezetése. Ehhez természetesen adott volt a megfelelő személyzet is. A három miniszter 1853. január 19-i határozata 74. §-ban rögzítette a járási szolgabírói hivatalok szerkezetét és hatáskörét is. Tulajdonképpen mindazoknak a feladatoknak a végrehajtását, melyekre a megyefó'nök felügyelő-ellenőrző jogkört kapott, a szolgabíró feladatává tették. Szorosan véve a megyefőnöki döntési jogkörbe utalt ügyeket is ide sorolhatjuk, mert a szolgabírónak kellett felterjeszteni ezeket is, amit aztán a megyefőnök általában változtatás nélkül jóváhagyott. Állíthatjuk, hogy a közigazgatási szervezet legtöbbet dolgozó hivatalnoka a szolgabíró volt; a községi ügyektől kezdve a beszállásolásig mindenért őt tették felelőssé. Feladata volt a megyehatóságtól érkezett törvények kihirdetése, végrehajtása, személy- ós vagyonbiztonság, utak, hidak javíttatása, építtetése, birtokháborít ás, földművelés ügyei, középítkezések, kereskedelmies iparügyi jogosítványok kiadása, honvédelmi ügyek (előfogat, beszállásolás, hadseregélelmezés), igazgatásrendészeti-, kulturális- és vallásügyek, szegények, aggok feletti gondoskodás, rendészeti ügyek (erkölcs, tűz, egészségügy stb.). A közigazgatási feladatokon kívül néhány sorban ismerteti a rendelet azt is, hogy az igazságszolgáltatási ügyekben milyen a hatásköre a járásnak: ítélkezés a kihágások felett, bűntettek, vétségek nyomozása, stb. Adó- és pénzügyekben adóösszeírások begyűjtése, adóbevallások ügyében szükséges lépések megtétele, adóelengedések, mérséklések véleményezése, ezek felterjesztése, és a jogügyleteknél illetékkiszabás.

128 Az alsófokú közigazgatás a definitívum korában jelentősen megváltozott a provizórium korához képest. A korábban szétválasztott közigazgatást és törvénykezést a Szilveszteri Pátenssel egyidőben kiadott alapelvek (4., ill. 19. pontok) szerint alsófokon ismét egyesítették. A kerületenként létrehozott szervező bizottmányok egyik legfontosabb feladata a járások rendszerének kialakítása volt. Megyénként egy kizárólag politikai járást (csak közigazgatási feladatokat ellátó hivatallal) hagytak meg, olyan járásokat, amelyek székhelye egybeesett a megyeszékhellyel, A többi járást ,,vegyes szolgabírói" járásokká szervezték át, egyesítve az alsószintű igazgatást a bíráskodással.

129 A szervező bizottmányok munkáját a bel-, igazság- és pénzügyminiszter 1854. április 6-án kelt „Magyarország politikai és bírósági szervezete tárgyában" kiadott rendelete szentesítette, ezzel zárult az átszervezés folyamata, s vált „véglegessé" Magyarország közigazgatási és igazságszolgáltatási rendszere.

130 A megyehatóságok 1853. augusztus 1-én, a szolgabírói járások 1854. április 29-én kezdték meg működésüket,

131 és 1854. május 1-ével — miután megtörtént a teljes beolvasztás — megszűnt az ostromállapot Magyarországon.

132 Az 1854. április 6-i rendelet Zala megyében a bánokszentgyörgyi, pacsai, keszthelyi, tapolcai, sümegi, nagykanizsai, alsólendvai járásokat mint vegyes ™MOKL. 1853. 94-104. 129 Sashegyi, 1981; 120. és Sashegyi, 1965; 63. 130 MOKL. 1854. 179. 131 Sashegyi, 1965; 61. ill. 63. 132 Uo. 63.