Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.

106 Halász Imre A vármegye kasszája feletti felügyeletet a főpénztáros látta el beosztottjával, az ő kezén mentek át a befolyó és kimenő pénzösszegek, és kizárólag a megyefőnök utasítására fizethetett ki bármilyen kis tételt is. A főpénztáros a számvevővel közösen készítette el a megyehatóság előzetes, éves költségvetését.

74 A számvevő készítette el — a szolgabírók, és egyéb hivatalnokok jelentései, kérelmei alapján a felújításokra, beruházásokra fordítandó összegek tételes kimutatását és azt a megyefőnök elé terjesztette, aki döntött a kifizethetőségről vagy nagyobb összeg esetén engedélyt kért a kerületi főispántól. Az engedély megérkeztével utasította a megyefőnök a főpénztárost a tétel kifizetésére. A számvevőség 1851-ben került ki a megyefőnök alárendeltségéből, és közvetlenül a pénzügyi hatóságok alá rendelték.

75 A várnagy elöljárója volt a megye és járások fogházőreinek és ő volt a vármegyei börtön parancsnoka is. Ezenkívül felelős volt a vármegyei épületek állagának és berendezésének rendben tartásáért, a fogházőrök és „vármegyei katonák" felszereléséért, egyenruhájuk épségéért, a felszerelések kiegészítéséért. Az utasításokat ő is közvetlenül a megyefőnöktől kapta.

76 A közigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztásával a várnagy, a megyei börtön őrei, a járási börtönök őrei a megyei, illetve a járási törvényszékek irányítása alá kerültek 1851-től. A vegyes szolgabírói hivatalok felállításától (1854-től) a járási börtönök őrei ismét a közigazgatási főbírók alárendeltségébe kerültek. A járások közigazgatási vezetői a cs. kir. főbírók lettek. Helyetteseik a „közigazgatási segéd" címet viselték. A hivatal fogalmazói feladatait is a közigazgatási segédek látták el, a jelentések, felterjesztések leíratásáról is ők gondoskodtak a hivatal napidíjas írnokain keresztül, és ők felügyeltek a postázásra is. Ha a járásban ellenőrizni kellett — utak, hidak stb. állapotát vagy a rendeletek kihirdetését — általában megosztotta maga között a járás községeit a főbíró és a közigazgatási segéd. Felterjesztéseket, jelentéseket és egyéb leveleket csak a cs. kir. főbíró, mint a járás közigazgatásának felelős első embere küldhetett, távollétében léphetett csak helyére tulajdonképpeni helyettese, a közigazgatási segéd.

77 A járás egészségügye felett a kerületi sebész őrködött, ő felügyelte a bábákat is. A kerületi sebész alárendeltje volt a cs. kir. főbírónak és szakmai vonalon a megyei orvosnak. Jelentést, felterjesztést csak kettőjük közül valamelyiknek küldhetett, de a gyakorlatban később a sebész a főbíróhoz fordult, a megye orvosának pedig évente egyszer tett csak összefoglaló jelentést. Ez alól kivétel csak az esetleges járványok időszaka volt.

78 A közigazgatás valamennyi itt említett tisztviselője kinevezett tisztviselő volt. Zala megye járásaiban a következők viselték ezeket a hivatalokat:

79 ™ZmL. IV. 151. XVI. F. (1849-50-től évenként.) ™ZmL. IV. 151. XVI. 1850. ™ZmL. IV. 151. VIII.; XVI. 1849/50. - 1852. 77 ZmL. IV. 151. jelentések és felterjesztések alapján. ™ZmL. IV. 151. VII. 79

ZmL. IV. 151. XVI. B. 1849-50. 966.