Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.
A közigazgatás kiépülése Zala megyében 1849—1854 105 A megyefőnököt távollétében teljes hatáskörével a megyei titkár helyettesítette, öt tekinthetjük a megyei közigazgatás második emberének ebben az időben. Feladata a fogalmazványok elkészítése, kimutatások összeállítása volt. 69 A kiadót a megyefőnöki hivatal adminisztratív vezetőjének tekinthetjük. Az ő feladata volt az átvett ügyirat letisztáztatása a napidíjas írnokkal, címzetthez történő eljuttatása, valamint az iratok irattárba (levéltárba — nem volt éles határvonal) tétele, melyről a lajstromozó (levéltárnok) gondoskodott. A levéltárnok feladata volt egyes lajstromok készítése is, például 1850 nyarán, mikor a kerületi főispán bekérte az 1848—49. évi közgyűlési jegyzőkönyvek indexének másolatát. Ugyancsak ő készített másolatokat olyan iratokról, melyek már levéltárba kerültek ugyan, de valamilyen célból másolatban felsőbb hatósághoz kellett küldeni. 70 A mérnök, orvos, a pénzügyi szakemberek, a várnagy és a csendbiztos is a megyei igazgatás egy-egy szakterületének vezetői, referensei voltak. A mérnökök feladata természetesen a középítkezések, épületek tervezése, utak, hidak karbantartására, folyószabályozásra való felügyelet volt, mely magában foglalta a munka megtervezését, megszervezését, irányítását, s az időszakos, megyefőnöknek küldött jelentések elkészítését. A területi megosztottság a két mérnök között elmosta az alá-fölérendeltség viszonyát, Észak-Zalában (tapolcai, sümegi járás) Chepelly József, Zala megye többi járásában Zalaegerszeg székhellyel Tóth Antal volt felelős az említett munkákért, gyakorlatilag kizárólag a megyefőnöknek alárendelve. 71 Az orvosok ugyanabba a kategóriába tartoztak, mint a mérnökök. Hosszabb orvosi gyakorlat — és természetesen politikai feddhetetlenség — után kinevezés útján foglalták el állásukat. Az első főorvos a megye székhelyén, Zalaegerszegen székelt, míg a megye második főorvosa Észak-Zalában, általában Tapolcán. Kettőjük között is szinte kizárólag területi megosztottság volt: az első főorvos a zalaegerszegi, alsólendvai, nagykapornaki (később pacsai) és a nagykanizsai járás egy részét felügyelte, míg a második főorvos ugyanazokkal a jogokkal és feladatokkal, kötöttségekkel a nagykanizsai járás másik részében, a tapolcai és sümegi járásokban működött. A megyefőnök leveleit általában egyidőben mindkettőhöz intézte, s bár a megye első főorvosának alá volt rendelve a második főorvos, területén annak hatáskörével rendelkezett, felelősséggel közvetlenül a megyefőnöknek tartozott. 72 A főorvosok feladata a közegészségügyi és járványügyi feladatok ellátása volt. Kötelesek voltak évente egyszer kerületük valamennyi patikáját meglátogatni, erről jelentéseket tenni, a hiányosságokra a figyelmet felhívni. Járvány esetén azonnal intézkedéseket foganatosítani, akár embert, akár állatot pusztított a kór. Évente jelentést tettek a megyefőnöknek (mindkettő közvetlenül), hogy területükön mi fordult elő, ami a közegészségügyet befolyásolta. Egyik legfontosabb feladatuk továbbra is a gyógyítás volt. Mindketten — hivatali feladatuk mellett — kiterjedt orvosi gyakorlatot folytattak. Elöljárói voltak a kerületi (járási) sebészeknek és bábáknak, akiket — tekintetbe véve szakképzettséget, eddigi gyakorlatot, szintén úgy neveztek ki. 73 ™ZmL. IV. 151. 1849-1855. Az iratok alapján. 7a ZmL. IV. 151. XVI. 1849-50. ™ZmL. IV. 151. XIII. (1849-1855) T1 ZmL. IV. 151. VII. (1849-1855) 73 Uo.
