Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Buzási János: X. Nemzetközi Levéltári Kongresszus : Bonn, 1984 / 73–95. o.

X. Nemzetközi Levéltári Kongresszus 85 országon a levéltári anyag tömeges fertőtlenítése nagyobb lendületet akarna venni. Akkor az etilénoxidos technológiára tervezett nagy kapacitású fertőtlenítő bázis nem kizárólag a létesítés sok milliós beruházási igénye miatt került le a napirendről. Ott meredezett a kérdőjel, hogy vajon az anyag ugyanolyan környezetbe kerül-e vissza, mint amilyenben azelőtt volt. Inkább látszott ez akkor bizonyosságnak, mint kérdésnek. Swift egyenesen felelőtlenségnek minősíti súlyos pénzeket ölni nagy értékű és érzékeny technológiákba, a raktárhigiéniai viszonyok alapvető jelentőségét pedig figyelmen kívül hagyni. Mint tudjuk, az ország levéltárainak restaurálási kapacitása az elmúlt húsz évben legalább megháromszorozódott. Sajnos, a már pusztulóban levő anyag menynyiségéhez képest ez is kevés. De merné-e valaki állítani, hogy a restaurátoroknak ma kevesebb a dolguk, mint húsz évvel ezelőtt volt ? A modern technológiák (raktározási technika, tartós mikrofonnak készítésének lehetősége, tömeges restaurálásra alkalmas berendezések) kétségkívül hozzájárulhatnak a levéltárak problémáinak megoldásához, de csak akkor, ha az állománymegóvás kérdését egységes egészként fogjuk fel. Nagy terjedelemben és sokoldalúan vizsgálta a kongresszus azokat a lehetőségeket, amelyeket a számítástechnika alkalmazása kínál a levéltáraknak hatékonyságuk fokozására. Űgy látszik, a kezdeti tanácstalanság után egyre inkább teret hódít az a vélemény, mely szerint a levéltárak tevékenységük legkülönbözőbb területein használhatják a számítástechnika eszközeit, sőt azt lehet mondani, hogy ezen a területen a kísérletezés korszaka sok országban már le is zárult. Az alkalmazási területek fontossági/gazdaságossági sorrendje tekintetében még meglehetősen megoszlanak a vélemények, abban viszont teljes az egyetértés, hogy ezt az adatkezelési technológiát csak nagy adattömegek kezelésére lehet gazdaságosan felhasználni. Az alkalmazás eddigi tapasztalatai azt mutatják több országban, hogy a levéltárak számára legnagyobb lehetősége automatizált fondnyilvántartásnak van, amely azért a kutatók munkáját is megkönnyíti. Talán csak másodrendű az az előny, amit az automatizálás a történeti adatok gyors visszakeresésével a kutatás számára nyújthat. Ez a felfogás nyilván onnan ered, hogy a levéltári információkat az automatizált rendszer valóban hallatlan gyorsasággal vissza tudja adni — ha már benne vannak. Addig azonban hosszú és fáradságos az út; az adatok előkészítése többnyire roppant mennyiségű, gyakran nem akármilyen felkészültséget igénylő emberi munka eredménye. Az automatizálás az adatfeldolgozás költségeit a manuális adatkezeléshez képest nem biztos, hogy abszolút számokban csökkenteni fogja. Előnye abban van, hogy egyrészt sokkal nagyobb adattömeg, sokkal gyorsabb és kombinatívabb feldolgozására képes, másrészt az esetleges nagyobb befektetés haszna is nagyobb. A számítástechnikai berendezések beszerzése és a rendszerek kifejlesztése még ma, az „olcsó" számítástechnikai hardver korában is költséges dolog, ezért tervezésénél nagy körültekintésre van szükség. Enélkül az automatizálás bevezetése az intézményre végzetes lehet, mint a világon számos intézmény példája bizonyítja. A körültekintő tervezés fogalmába sok minden tartozik. Pédául a fejlesztés megkezdése előtt biztosan kell tudnunk, mi az, amire akár a levéltár igazgatása, akár a levéltári információ iránti társadalmi igény szempontjából szükség van, ami egyúttal a levéltár számára elérhető, és ami a szigorú ráfordítás/haszon követelménnyel szemben hosszú távon is megáll. Ha lehet, még magasabbak a szoftver kifejlesztésének költségei. Éppen ezért nagyon ajánlatos olyan rendszereket kialakítani, amelyek már