Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.
42 Trócsdnyi Zsolt A Gubernium rescriptumban kapott rendelkezést erre, utasította is annak végrehajtására a megye tisztjeit, azok azonban addigra már ettől eltérő rendelkezést vettek a Helytartótanácstól, s csak azt jelentették a Guberniumnak: nem tudják, mit tegyenek. A Gubernium így Mária Teréziához fordult: rendelkezzék a megye 1732-ben III. Károly által eldöntött, de annak más teendői, majd halála miatt végre nem hajtott megosztásáról. A Konferenz, maga sem lévén pontosan tájékozva az ügyről (az 1732. évi resolutio nem az erdélyi konferencia határozata nyomán kelt, s egyébként is 10 év telt el azóta), mindenekelőtt fel kívánta kerestetni az 1732. évi resolutiót a Haditanács levéltárában, majd az 1720-as évek végén—az 1730-as évek elején Nesselrode birodalmi főhadbiztos elnökletével a Partium ügyét tárgyaló udvari vegyesbizottságra bízta volna Zaránd megye megosztásának ügyét, azzal, hogy amennyiben Mária Terézia korábbi resolutio ja és a rendi követségnek adott válasz 68 nem ad kielégítő megoldást, a királynő döntsön az ügyben. Mária Terézia megjegyzés nélkül hagyta jóvá a konferencia állásfoglalását. Több gondot okozott az erdélyi konferenciának (a küldöttség fenn járta kapcsán felmerülteken is túl) országos főhatóságok tisztségeinek betöltése. A hatóságok rangrendjében haladva, a Gubernium tanácsosai kapcsán először 1742. november 9-én merült fel ilyen kérdés: Teleki Mihály, az Exactoratus Provinciális nemrég kinevezett elnöke, guberniumi tanácsosi címet kért (a tanácsülésen való részvétel és a szavazat joga nélkül). A Konferenz ezt azzal a megjegyzéssel tartotta megadhatónak, hogy Teleki hivatali utódai jellege és a rendek rangrendjében való helye tekintetében a Gubernium tegyen véleményes jelentést. Mária Terézia jóváhagyta ezt a határozatot. Más jellegű és súlyú ügy volt a szász comes tisztének betöltése (a comes, fejedelmi kori gyakorlat folyamányaképpen, a Guberniumnak is tanácsosa volt). SimonBaussnern comes (kormányhatósági pályáját még az 1690-es években kezdte) halála után, annak rendje és módja szerint, a szebeni tanács és centumviratus tett jelölést a tisztségre. A fungáló szebeni polgármesteren, Stephan Waldhütter von Adlershausen címzetes guberniumi tanácsoson kívül két volt polgármester került a jelölésbe: Michael Czekelius von Rosenfeld (szintén címzetes guberniumi tanácsos) és Georg Werder, negyedikül Jakob Sachs von Harteneck szebeni székbíró, római szent birodalmi lovag. A szebeni választótestület a 84 szavazatot nyert Czekeliust javasolta a tisztségre. A jelölés guberniumi vitájánál azonban (1742. december 8.) a jelenlevő katolikus tanácsosok (Klobusiczky római katolikus püspök, Thoroczkai János kincstartó és Bálintit György) kifogás tárgyává tették azt, hogy a tisztségnél (azon királyi rendeletekkel ellentétben, amelyek szerint az erdélyi tisztségekre katolikusokat is kell jelölni) csak evangélikusok kerültek szóba. így szükségesnek látták katolikus személyeket is javasolni (annál is inkább, mert az uralkodó jogának tartották a comes — több jelöltből való — kiválasztását): Jákob Abrahami von Ehrenburgot (ekkor szebeni tanácsos és villicus volt, és egyben a szász natio részéről adjunctus az országos főbiztosságnál), Samuel Herbertet (címzetes guberniumi tanácsos, Brassó város és Brassóvidék főbírája, a felesége jogán szebeni polgár), Haller Pált [!] azon a címen, hogy a XVI. századi neves szebeni királybírótól, Haller Pétertől származik és van szebeni polgárjoga, s végül Lambert Möringert (arra hivatkozva, hogy anyja szász). A Guber69 Mint említettük, a küldöttségnek adott válasz udvari vegyesbizottság elé utalta az ügyet.
