Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - KRÓNIKA - Szűcs László: Hársfalvi Péter (1928–1985) / 290–291. o.

Krónika 291 Középiskolai tanulmányait Nyíregyházán, illetve Egerben végezte. 1947-ben iratkozott be a debreceni egyetemre történelem—magyar szakos hallgatónak. Ugyanekkor népi kollégista lett. 1951-ben szerzett középiskolai tanári oklevelet. Már előzőleg, 1949 őszétől demonstrátor volt az egyetemi történeti intézetben, ott maradt gyakornoknak, majd tanársegédnek. Vezető professzora Szabó István, illetve Varga Zoltán volt, akik szinte egész életére irányt adtak tudományos tevékenységének. 1954-ben aspiráns lett, hároméves ösztöndíjas idejét az MTA Történettudományi Intézetében töltötte. Pályáját megroppantotta az 1956-os ellenforradalom és előzményeinek hatása, ő is azok közé tartozott, akik csak nehezen tudták feldolgozni magukban a keserű tapasztalatokat. 1957-ben néhány hónapra a Statisztikai Hivatal Budapesti Igazgatóságára került. Pályája újabb felíveléséhez a lendületet azonban az adta, hogy 1958. április 1-ével visszakerült szűkebb pátriájába, Szabolcsba; a Nyíregyházi Állami Levéltár vezetője lett. Hat éven át volt a levéltáros közösség tagja, s akik korábban nem ismerték volna, azok is megtanulták szeretni nyílt természetét, humánumából fakadó jó kedélyét, tisztelni széles körű ismereteit. 1964. július 1-óvel a nem sokkal korábban alakult Nyíregyházi Tanárképző Főiskola Történeti Tanszékének adjunktusává hívták meg, amit szívesen fogadott, hiszen, ha szeretettel, hozzáértéssel végezte is a levéltárosi munkáját, érdeklődése alapvetően mégis a történettudomány, az oktatás, a közművelődós felé vonzotta. Ügy érezte, s láttuk valamennyien, hogy hajlamainak legjobban megfelelő posztra került. Ezt bizonyította sokoldalú, gazdag tevékenysége. Egész magatartását meghatározta a szülőföldjéhez s az őt útjára bocsátó társadalmi közeghez való hűség. Tudományos munkásságára pedig, szeretett professzorain kívül, talán nem túlzás azt állítani, hogy a levéltárosi esztendőknek volt jelentős hatásuk. A dokumentumok, a tények tisztelete hatotta át írásait, megnyilatkozásait. Minden bizonnyal ennek volt szerepe abban, hogy szívesen vállalkozott dokumentumpublikációk gondozására, szerkesztői feladatok ellátására. Szabolcs-Szatmár megye története iránt érdeklődők, kutatók sokat fogják használni az általa írt, gondozott köteteket; az Acta Academiae Pedagogicae Nyíregyháziensis, vagy a Szabolcs-Szatmári Szemle általa szerkesztett köteteit, évfolyamait. Hiányozni fognak az el nem készült munkák. Legjobban azonban a szeretett, kedves, gondolatokkal, kezdeményezőkészséggel teli kollega és barát hiányzik. Szűcs László