Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - KRÓNIKA - Nyulásziné Straub Éva: Foglalkozások és eszközeik címereslevelekben : a MOL kiállítása, 1985. szept. 10-től : katalógus / 278–290. o.

Krónika 285 9. tárló 20. A galgóci szabó céc címere és céhszabályzata. 1670. fecruár 20. Nagyszombat Ribini Szabó András, a nagyszombati szabó céh mestere a céhe felügyelete alá tartozó galgóci szabó céhnek engedélyezi az oklevél élén megfestett címer használatát, valamint az oklevélben rögzített céhszabályokat adja a galgóci céh számára. Címer: téglalap alakú keretben kék mezőben zöld talajon két egymással szembefordult arany oroszlán mancsaival nyitott ezüst ollót tart. Az oklevélben bemutatott címer tulajdonképpen a nagyszombati szabó céh címere, melyet a nagymester engedélyével a galgóeiak is használhattak. R 276, évr. 1670 21. A Zombath család címereslevele. 1621. december 22. Bécs II. Ferdinánd király Zombath Andrásnak az oklevélben nem részletezett érdemeiért, valamint általa testvéreinek: Györgynek és Mihálynak nemességet és az oklevél élén megfestett, szövegében leírt címert adományozza. Címer: álló, csücsköstalpú pajzs kékkel és vörössel vágott mezejének vágásvonalán jobbra lépő oroszlán, alul zöld talajon nyitott ezüst szabóolló. Sisak: jobbra fordult csőrsisak koronával. Sisakdísz: arany sujtásos, vörös kabátos férfi kinövő helyzetben, jobbjában kard. Takaró: fekete-arany, kék-ezüst. A sisakon látható díszruhás férfi valószínűleg a címerszerző vonásait őrzi, a pajzsban mestersége jelképe, a szabóolló állít örök emléket Zombath András mesterségének. P 710 Zombath család lt. évr. 1621. 22. A modori és szakolcsi posztónyíró céh címere és céhszabáyzata. 1659. november 30. Pozsony I. Lipót király a modori és szakolcai posztónyíró céh számára kiadott címeres kiváltságlevele, amelyben átírja és megerősíti a céh III. Ferdinándtól nyert, címert is adományozó, valamint céhszabályaikat jóváhagyó oklevelét. Címer: kerektalpú tárcsapajzs kék mezejében jobbra lépő arany griff. Sisak: szembefordult nyitott sisak koronával. Sisakdísz: szembefordult, arannyal vértezett fekete sas mellén arany posztónyíró olló. Takaró: kék-arany. A posztónyíró céh legjellegzetesebb eszközét bemutató címeres kiváltságlevél értékét emeli az, hogy ritka kivételként teljes címert adományoz az uralkodó. Teljes címert, azaz pajzsból, sisakból, sisakdíszből és takaróból álló címert általában magánszemélyek kaptak. Jogi személyek címeréből a sisakdísz — sok esetben a sisak és a takaró is — hiányzik. E 276, évr. 1659 10. tárló 23. Az Oszterhueber család címereslevele. 1741. október 28. Bécs Mária Terézia királynő Oszterhueber Jánosnak, aki több mint húsz évig szolgált mint légrádi postamester, tekintettel az oklevélben nem részletezett érdemeire, valamint feleségének Zárka Évának és gyermekeinek: Györgynek, Józsefnek, Antalnak, Ferencnek, Jánosnak ós Máriának nemességet és az oklevél élén megfestett, szövegében leírt címert adományozza. Címer: álló, csücsköstalpú pajzs kék mezejének közepén vízszintes vörös pólya, három levél, a pajzs alján zöld talajon jobbra lépő arany oroszlán felemelt jobb mancsában arany kürtöt tart. Sisak: jobbra fordult, nyitott sisak koronával. Sisakdísz: a pajzsbeli oroszlán kinövő helyzetben, mancsában a kürt helyett karddal. Takaró: kék-arany, vörös-ezüst. A címer hűen tükrözi a címerszerző foglalkozását. A címerben megjelenő levelek és a posta jelképe: a kürt hűen tükrözik, hogy a címerszerző elsősorban postamesteri szolgálatai elismeréséül részesült a nemesség- és címeradományban. A kürt más címerekben is előfordul, a levél mint címermotívum ritkaságnak számít. P 651 Tarányi-Oszterhueber család levéltára 5. tétel 3. sz.