Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - IRODALOM - Bertényi Iván: Szentpétery Imre: A kronológia kézikönyve. A Chronologia és az Oklevéltani naptár összevont, javított és bővített kiadása. Budapest, 1985 / 264–266. o.

264 Irodalom hagyományt". A vita igen tanulságos abból a szempontból, hogy megmutatja, milyen alapos forráskritikai vizsgálódások szükségesek minden egyes adat ellenőrzésénél. Mint minden tudományos vita, ez is igen hasznosnak bizonyult, mert újabb tények tisztázásával járult hozzá a kutatások sikerességéhez. A kötet adattári részében hat forrásközlés található. BELICZAY ANGÉLA Kajali Klárának a Ráday ^család levéltárában található, férjének és gyermekeinek szóló leveleit közli (2. rész), KOÓS JUDITH pedig a kötetben található tanulmánya függelékeképpen Ráday Gedeonnak arcképgyűjteményéről készített feljegyzéseit publikálja. Igen érdekes az író, politikus, képzőművész és színházi rendező Bánffy Miklós irathagyatékából MA JER ZOLTÁN által közölt válogatás, amely a páratlan személyiség életébe és gondolataiba enged rövid bepillantást: megismerhetjük a Mohács utáni magyar politikával kapcsolatos nézeteit, Maniuval és Horthyval folytatott 1944-es tárgyalásait, és tanúi lehetünk egyik levelén keresztül a Rococo idő címen tervezett színdarabja alapötlete megszületésének. Igen megrázó Komoly Oííónak, a Magyar Cionista Szövetség elnökének naplója, amely az 1944. augusztus 21-től szeptember 16-ig zajló eseményeket: politikusokkal, egyházi vezetőkkel folytatott tárgyalásokat örökíti meg, és a zsidóság megmentésének érdekében tett kétségbeesett küzdelem beszédes bizonyítéka. Ezek mellett Bereczky Albert egyik 1953-ban keletkezett írását közli VICTORNÉ BERECZKY PIROSKA a református egyház kollektív önvizsgálatának hiányosságairól és hibáiról, Kós Károlynak. Vincze Gézához írt 20 levelét publikálja SAS PÉTER az 1959 —64-es évekből (2., befejező rész), végül az Adattár végén található a 80 éves. Ujszászy Kálmán irodalmi munkásságának válogatott bibliográfiája HÖRCSIK RICHÁRD összeállításában. A kötetben szerepel még néhány ismertetés az egyháztörténeti szempontból jelentős, újabban megjelent könyvekről, majd a köszöntők és megemlékezések után a Ráday Gyűjtemény 1981. és 1982. évi munkájáról szóló igazgatói jelentések olvashatók. A kötetet tanulmányainak magas színvonala és sokszínűsége, valamint gazdag forrásközlései miatt egyaránt ajánljuk az egyház-, iskola-, zene- és művészettörténészek, a politika- és társadalomtörténetet művelők és minden érdeklődő figyelmébe. Érdeklődve várjuk a sorozat további köteteit. Köblös József SZENTPÉTERY IMRE: A KRONOLÓGIA KÉZIKÖNYVE A Chronologia és az Oklevéltani Naptár összevont, javított és bővített^kiadása. A szerző hagyatékának felhasználásával sajtó alá rendezte GAZDA ISTVÁN. Kiegészítette ÉRSZEGI GÉZA, RAJ TAMÁS, SZÖGI LÁSZLÓ. Budapest, Könyvértékesítő Vállalat (Tudománytár) 1985. 212 p. A történeti segédtudományok iránt újabban örvendetesen megélénkülő érdeklődést jelzi, hogy a Tudománytár sorozatában a magyar családtörténeti és címertani irodalmat a II. világháború végéig bemutató kötet után most a levéltáros és a történész mindennapi munkája szempontjából nélkülözhetetlen Oklevéltani Naptár, valamint a kronológia elméletének rövid összefoglalója egyazon kötetben jelenik meg. Szentpétery Imre Oklevéltani Naptárának 1912-es publikálása után Závodszky Levente rövid recenziót írt a munkáról (Századok, XLVII. (1913) 52 — 54. p.), amelyben az elismerő, dicsérő megjegyzések mellett egypár kisebb kifogást is tett, s néhány, a már akkor óhajtott második kiadásban kijavítandó hibára is felhívta a figyelmet. Szentpétery mérlegelte, s egyes kérdésekben magáévá is tette Závodszky kifogásait. Annál sajnálatosabb, hogy mindkettejük halála után, 1974-ben, amikor végre ismét kiadták a már régóta ,,hiány cikknek" számító Oklevéltani Naptárat, sem Závodszky megjegyzéseit, sem Szentpétery Imrének kéziratban ránk maradt javításait nem vették figyelembe, de még a munka oly kismértékű továbbfejlesztésére sem gondoltak, hogy a pápákra vonatkozó adatokat az újabb egyháztörténeti kutatások eredményeivel összhangba hozzák, vagy akár sorozatukat a Szentpétery által 1912-ben utolsónak felvett X. Piustól az 1974-ben a pápai trónuson ülő VI. Pálig továbbvigyék: semmivel sem indokolható módon megelégedtek az 1912-es Oklevéltani Naptár változatlan formájú lefényképezésével és kiadásával. GAZDA ISTVÁN érdeme, hogy az elmúlt évtizedben ismét elfogyott Oklevéltani Naptár újabb, immár harmadik kiadásához Szentpétery Imre hagyatékából megszerezte a szerző javított kéziratát, s (1940-ben kiadásra írt) bővítéseit. Az így javított naptár és az 1923-ban megjelenthez viszonyítva ugyancsak bővített Chronologia együttes kiadásának eredeti szövegén azonban most már — nagyon helyesen — néhány további mó-