Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Fábiánné Kiss Erzsébet: Nagy Ignác álláskérő levele Kossuth Lajos pénzügyminiszterhez / 251–254. o.

Nagy Ignác levele Kossuth Lajoshoz 253 3 Nagy Ignác Kossuth Lajos pénzügyminiszterhez Tisztelt miniszter ur! Már 17 év óta szolgálom a kamarát, s a számvevőszéknél számtiszt vagyok 500 forintnyi évdijjal.

4 Sok az, mit ezen idő alatt anyagilag és erkölcsileg szenvedtem. 4 évi ingyen szolgálat után 80 forintnyi évdijba mozditattam elő, ebből 3 év múlva 250 forintba, és igy lassanként végre múlt év aprilban 500 forintba, melyből ,,Character-Taxa"

5 fejében részenként 75 forintot húztak le, és igy az egész 500 forintot csak jövő május 1-sejétől fogom élvezni. De micsoda e szigorú nélkülözéshez képest szellemi szenvedésem a hosszú évsor alatt! Mindig csak gyaláztatni kelle hallanom, mi magyar és nemzeti, s mivel olykor ellenállhatlanul kitört belőlem a keserű érzet, üldöztetés tárgya is levek. Az örökös egyformaságu, lélekölő számvizsgálati munka oly lesujtólag hatott rám, hogy az irodalomban sem emelkedhetém azzá, mivé kedvezőbb helyzetben lehettem volna, s viszont hivatalos körömben sem fejthetek ki oly buzgalmat, minőre magamat képesnek hiszem, ha oly helyre állhatnék, mely lelkem irányával annyira merőben nem ellenkeznék, mint a mostani. A szerénység megsértése nélkül hiszem mondhatni, hogy igen könnyű fölfogási tehetséggel birok, gyorsan dolgozom, s a fogalmazásban igen szerencsés vagyok; ezenkül [sic !] igen szeretek dolgozni, mert mulatságoknak barátja soha nem voltam. Egész tisztelettel bátorkodom tehát önt, minister ur, kérni: méltóztassék sorsom mostohaságát megszüntetni, s engem oly hivatalba helyezni, hol a kormánynak sokkal hasznosb szolgálatokat tehetek, mint eddig, s egyszersmind az irodalmat is kedvezőbb sikerrel fognám előmozdíthatni. Ön, tisztelt miniszter ur, legbölcsebben fogja megítélhetni, hol veheti leginkább hasznomat; szabad legyen azonban mégis szerényen érintenem, hogy titoknoki hivatal a kamaránál, vagy számtanácsosság a számvevőszéknél — ha már csakugyan ezen utóbbinál kell élnem és halnom ! — nemcsak vágyaimnak, hanem tehetségimnek is leginkább megfelelne, s ez egyszersmind a szolgálatra nézve is hasznos lenne, mert — méltóztassék bár legszigoruabb vizsgálat által meggyőződni — az egész kamaránál és számvevőszéknél egyetlen egy titoknok és számtanácsos sincs, ki tökéletesen hibátlanul tudna magyarul irni, és ugyanez áll az alsóbb fokú tisztekről is.

6 Engedje, tisztelt miniszter ur, kérésemet hódoló tisztelettel ismételnem, s magamat nagybecsű pártfogásába ajánlanom. Budán, april 15én 1848. Nagy Ignác kamarai számtiszt * A Magyar Udvari Kamara a legfőbb magyarországi pénzügyigazgatási szerv. — A számtiszti állás évdíja az irodai írnokokéval mozog egy szinten. Akkoriban évi díjat határoztak meg, amit a tisztviselők havi részletekben kaptak kézhez. Ha az akkori pénz nagy vásárlóértékét figyelembe vesszük is, az évi 300, 500 frt igen kevés jövedelem volt. Sokan — mint Nagy Ignác is — szolgálatukat díjtalan gyakornokként kezdték. 5 Ún. „tiszti jeliemi díj", amelyet a hivatalnokok fizetéséből vontak le kaucióként. 6 Az 1844: II. törvény szerint a Helytartótanácsban, a bíróságokon be kellett vezetni a magyar nyelv használatát. A Kancellária magyarul írta válaszait, de belső ügyvitelét nem érintette a változás. A törvény nem intézkedett a Kamaráról, ahol a belső ügyvitel nyelve a latin volt, az udvari felső szerveknek pedig németül írtak. A márciusi forradalom hatására a Magyar Kamara néhány főbb tisztviselője javasolta az ügyintézés magyarítását. A logikus és hazafias javaslat a gyakorlatban számos nehézségbe ütközött: a tisztviselők többsége nem tudott magyarul; a szakkifejezéseknek nem volt magyar megfelelőjük. — Nagy Ignác minden törekvése ellenére e levelek is tartalmadnak magyartalan fordulatokat. Joggal írhatjuk ezt az író neveltetése és a környezet rovására.