Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Ress Imre: Ausztriai levéltári források Kőrösi Csoma Sándorról / 227–249. o.
230 Eess Imre értékes iratokat továbbított Bécsbe (lásd a 7. iratot). Henry Willock, a volt teheráni angol főkonzul átadta neki azokat az okmányokat, amelyeket a Teheránból útrakelő Csorna hagyott hátra, valamint az azóta eltelt időszakban Csorna címére érkezett leveleket. A jelentés nem részletezi milyen iratokról volt szó, csupán öt darabban jelölte meg azok mennyiséget. Más forrásból tudjuk, hogy Csorna könyvein kívül göttingeni egyetemi bizonyítványát, erdélyi útlevelét és horvátországi nyelvtanulását igazoló „szlavón bizonyítványát" hagyta hátra, s így ezek valószínűleg a visszaszolgáltatott okmányok között voltak. 7 A Csornához intézett levelek íróinak kilétéről forrásaink azonban nem szolgáltatnak semmilyen biztos támpontot. Sajnos, ezek a Csoma-filológia számára nyilvánvalóan értékes okmányok — nem kis mértékben a központi bürokrácia közömbössége folytán — az idők folyamán elkallódtak. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszott az a sajnálatos körülmény, hogy Csorna korábbi pártfogója a Magyar Udvari Kancellárián, Batthyány Vince ekkor már nem volt az élők sorában. Az akkori magyar udvari kancellár Reviczky Ádám a rutinos bürokrata fásult közönyével szabadult meg a szokatlan ügytől, s a lehető legkörülményesebb utat választva, a londoni osztrák követségre továbbíttatta az okmányokat, hogy ott adják át az esetleg arra hazatérő Csornának (lásd alO. iratot). Az iratok ezután 15 évig hevertek a londoni követség irattárában, ahonnan Csorna halála után valószínűleg csak az útlevele kerülhetett haza. Miután az 1830-as évek elejétől bizonyossá vált, hogy Csorna Kalkuttában telepedett le, a vele való érintkezés a londoni nagykövetségen keresztül történt. Az iratváltások zöme a Csornának gyűjtött hazai pénzsegély kézbesítésével és a nádor kezdeményezésére Csorna különleges oltama ügyében az angol kormánynál teendő diplomáciai lépésekkel kapcsolatos. A további iratok Csorna korszakos munkája, a tibeti—angol szótár és a tibeti nyelvtan hazaszállításával és szétosztásával foglalkoznak. E tárgyra vonatkozóan megtaláltam a magyar tudós munkáinak megjelentetését finanszírozó Bengáli Ázsiai Társaság titkárának, James Prinsepnek Esterházy Pálhoz, a Habsburg-birodalom londoni nagykövetéhez intézett, eddig ismeretlen levelét (lásd a 15. iratot). Csorna intencióit követve Prinsep azt javasolta Esterházynak, hogy a tibeti szótár és nyelvtan Magyarországnak és Erdélynek szánt példányai felett a Magyar Tudós Társaság rendelkezzék, az osztrák, olasz és cseh tartományok könyvtárainak adományozott kötetek szétosztására pedig HammerPurgstallt kérjék fel (lásd a 15. iratot). Hammer örömmel tett eleget a felkérésnek. Naplójában említést tett Richter csehországi orientahstaról, aki a tibeti szótár és nyelvtan megküldéséért mondott neki köszönetet. 8 Noha az államkancelláriának a szétosztásra vonatkozó iratát kiselejtezték, az iktatókönyv segítségével sikerült több intézményt azonosítani, amelyek Hammer közvetítésével kapták meg Csorna munkáit. A tiszteletpéldányokból a bécsi Udvari Könyvtár — a mai Osztrák Nemzeti Könyvtár — mellett részesültek mindazok a tanintézeti könyvtárak, amelyek az Udvari Tanulmányi Bizottság közvetlen felügyelete alá tartoztak. így az akkori osztrák birodalmi tartományok területén a következő helyekre jutottak el Csorna művei: a bécsi, a grazi, az innsbrucki, a paduai, a paviai és a prágai egyetem, valamint a laibachi (ljubljanai), a linzi és az olmützi (olomouci) líceum könyvtárai. 7 Térjék i. m. 60. 8 Erinnerungen aus meinem Leben. Kézirat az Osztrák Tudományos Akadémia Könyvtárában. Bécs XLII/6—150/6.
