Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Ress Imre: Ausztriai levéltári források Kőrösi Csoma Sándorról / 227–249. o.

228 Eess Imre dánom, hogy az ő kutatása idején az államkancellária állagainak rendezettsége korántsem állt a mai szinten. Az osztrák levéltárak Csornára vonatkozó iratait —a Kárffy által közöltek kivételével — ezért azzal a szándékkal teszem közzé, hogy szerény segítséget nyújtsak Körösi Csorna Sándor művei és levelezése régóta vajúdó szövegkritikai kiadásának létrejöttéhez. Ezen túlmenően a hivatali iratok alapján kevésbé leegyszerűsítő, árnyaltabb képet rajzolhattam a központi államhatalom egyes tisztségviselőinek Csorna vállalkozásához fűződő viszonyáról. Továbbá az akták egyes utalásai ösztönzést adtak, hogy ausztriai magánlevéltárak anyagának felhasználásával bővítsem a Csorna-filológia szűk hazai forrásbázisát. Természetesen a feltárt iratok fényében sem szorul korrigálásra az ismert történelmi alapképlet, hogy a francia forradalom és a napóleoni háborúk befejezése után a Szent Szövetség születésének évtizedében a Habsburg-birodalom Európában a konzervatív-monarchikus államrend letéteményese volt, s mint ilyen közömbösen, sőt többnyire ellenségesen viszonyult a felvilágosodás szellemében fogant nemzeti indíttatású kulturális-tudományos törekvésekhez. De ez a represszív államhatalom — ha a vezető posztokról háttérbe is szorította — végső soron nem nélkülözhette a felvilágosodott tudományosság eszköztárával felvértezett szakértelmiséget, s számos tudományterületen sem tudta a felvilágosodás eredményeit meg nem történtté tenni. A felvilágosodás nyomán érvényét vesztett teocentrikus történetfelfogás hitelét nem lehetett visszaállítani, s így az alapvetően restaurációs politikai viszonyok között is fennmaradt az igény a történelmi múlt filológiai-forráskritikai módszerekkel való rekonstruálására. Különösen az őstörténeti kutatások területén érvényesült az a törekvés, hogy a nemritkán biblikus elemekkel átszőtt őshaza-mítoszokat meghaladva, az etnogenezis folyamatát a történet-, a nyelv- és a földrajztudomány eredményeinek együttes felhasználásával ábrázolják. így történhetett meg, hogy a ferenci restauráció nyomasztó politikai viszonyai közepette a császárvárosban több őstörténeti és orientalisztikai munka jelent meg, amelyek a korszerű tudományosság eszköztárát alkalmazva, többek között a magyar etnogenezis olyan vitatott kérdését is érintették, mint a magyar—jugar rokonság problémája. Ezek a munkák — amint azt Csetri Elek kimutatta — kétségtelenül befolyásolták az ázsiai útra készülő Csorna tudományos célkitűzését.

3 Az őstörténeti és orientalista munkák kelendőségére jellemző, hogy a német Heinrich Julius von Klaproth „Az újgurok nyelvéről és írásáról" c. munkáját az 1810-es években egy évtized alatt három kiadásban jelentette meg egy bécsi könyvnyomdász. Szintén Bécsben 1817-ben jelent meg Csorna göttingai tanárának, Arnold Heerennek klasszikus munkája az ókori Kelet történelmi és földrajzi viszonyairól, amelyben az ujgur földről, mint a magyarok őshazájáról tett említést. Alig egy év múltán a nagy osztrák orientalista, Joseph Hammer Purgstall által szerkesztett bécsi periodikában, a „Fundgruben des Oriens"-ben egy szentpétervári tudós tanulmánya fogalmazta meg azt a később tévesnek bizonyult feltételezést, amely az újgurokat a tibetiekkel hozta kapcsolatba. Az említett munkák puszta felsorolása is jól jellemzi az 1810—20-as évek Bécsének szellemi-tudományos miliőjét, ahol az 1754 óta működő keleti akadémia tanári kara, hallgatósága és az állami-diplomáciai szolgálatban álló végzett orientalisták szakértő olvasói lehettek az őstörténettel és keletkutatással foglalkozó munkáknak. Mindez nyilvánvalóan hozzájárult ahhoz, hogy az 3 Csetri Elek: Körösi Csorna Sándor indulása, Bukarest, 1979. 170—188.