Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Zsoldos Attila: A főkirályi hatalom címei az angolszászoknál / 201–214. o.

206 Zsoldos Attila Eredeti kérdésünkre, Egbert dux címének eredetére megnyugtató választ csak a northumbriai okleveles anyag adhatna, hiszen Észak-Anglia volt a Dux Britanniarum működésének elsődleges területe és onnan, a három VII. századi northumbriai bretwalda révén, könnyen eljuthatott a cím a déli Wessexbe. Az első northumbriai bretwalda, Edwin (616—632) mindenesetre nagyon is kézzelfogható kapcsolatban volt a britanniai római hagyománnyal. Beda emlékezik meg arról, hogy a király egy római katonai jelvényt (tufa) hordatott maga előtt.

34 Northumbria azonban azon területek közé tartozik, ahonnan nem maradt fenn 1066 előttről oklevél.

33 Ismét más oldalról vizsgálva a bretwalda latin megfelelőjének kérdését, figyelemre méltó adatot szolgáltat Athelstan király (925—939) egyik 934. évi oklevele, amely szintén angolszász és latin nyelvű párban maradt ránk. Az angolszász változat így szól: ,,Én, Athelstan az angolszászok királya és ezen összes sziget bretwaldája" (Ic AEthelstan Ongol Saxna cyning and bryten walda eallaes dyses Iglandaes).

m A latin variáns: ,,Én, Athelstan Britannia ezen egész szigetének királya és rectora" (Ego AEdelstanus rex et rector totius hujus Britanniáé Ínsule).

zl A szakirodalomban vitatott rex Britanniáé és az imperátor mellett, a fentiek alapján, teljes joggal lehetne egy újabb alakot, a rector-t ajánlani a bretwalda latin fordításául. Ez azonban aligha vinne közelebb a bretwalda lényegéhez. Eddigi fejtegetéseink alapján bizonyítottnak látjuk, hogy az intitulatio-k egy részének — a funkciót kifejező szónak — az önkényes kiragadása nem vezethet eredményre. Indokolt a továbbiakban azt vizsgálni, hogy milyen eszközökkel fejezik ki az oklevelek a bretwaldáknak azt a többlet-hatalmát, amely a többi király fölé emeli őket. A kínálkozó lehetőségek közül a legegyszerűbb az volt, ha az intitulatio tételesen felsorolta, mely népek és területek felett uralkodik az oklevél kiadója. E típus kialakulásának szemléletes példáját nyújtja Cenwulf merciai király (796—821) oklevéladása. 799-ben rex Merciorum-ízént tűnik fel.

38 801-ben Cuthred nevű fivérével, a kentiek királyával együtt ad ki oklevelet.

39 (Ebben az időszakban a merciai királyok korlátlan befolyással rendelkeztek Kentben, így fordulhatott elő, hogy a merciai dinasztia egy tagja uralkodott ott is.) 809-től már Cenwulf viselte egyedül mindkét ország királyságát.

40 Ez az intitulatio-típus fejlődésének csúcspontját abban a különösen ünnepélyesnek tűnő formulában érte el, amely valósággal tobzódik a funkció-jelző címekben és a 34 Beda II. 16. „Tantum verő in regno excellentiae habuit, ut non solum in pugna ante illum vexilla gestarentur, sed et tempore pacis equitantem inter civitates sive villás aut provincias suas cum ministris, semper antecedere signifer consuessent: necnon et incedente illó ubilibet per plateas, illud genus vexilli, quod Romani Tufám, Angii verő appellant Tuuf, ante eum ferri solebant." — 109. A tufa-ra lásd: Vegetius: Epitoma rei militaris III. 5. 35 Stenton: Latin Charters ... 15. 36 CS 706., II. 410. 37 CS 705-, II. 408. 38 CS 293., I. 409. 39 CS 303. „Ego Coenuulfus . . . rex Merciorum . . . una cum fratre meo Cudredo rege scilicet Cantuariorum" — 1.420-21. Vö. CS 316., CS 317., CS 321., illetve Cenwulf megerősíti Cuthred oklevelét: CS 318., I. 455. 40 CS 328. „Ego Ceonulfus . , . rex Merciorum atque provincie Cancie" — I. 457» Lásd még: CS 370., "CS 373.