Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.

A Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége 1776 — 1783 193 kat olyan helyzetbe hozni, hogy fizetségüket több mint 70%-kal csökkentik? A bizottság először ugyan úgy foglalt állást, hogy a régi fizetésük csak arra az időszakra „szólt", amíg az alap ügyeit a Helytartótanács intézte, dolgozzanak azonban továbbra is becsületesen és akkor alkalomadtán meg fogják kapni régi illetményüket. A Commissio javára szóljon, 2 hónappal később Aszalay tanácsos már be tudta jelenteni, hogy mindketten megkapják már régebbi fizetésüket.

124 A legtöbb munkát természetesen nem a viszonylag kis létszámú tanulmányi bizottsági beosztottak fizetésemelési kérelmei adták a Commissio-nak, hanem a felső- és középfokú oktatás tanárai. Ennek elsődleges oka az volt, hogy az akadémiai, illetve egyetemi professzorok munkájának anyagi megbecsültsége akkoriban nem nyugodott szilárd elvi alapokon: nem a végzett munka fontossága és színvonala szabta meg a professzor fizetését, hanem egyéni helyzete (egyházi vagy világi személy-e, családos-e, illetve nőtlen), olykor azonban az is, hogy oktatási intézménye az ország milyen (olcsó vagy nehéz megélhetést biztosító) vidékén működött. Az ilyen természetű kérések közül csak kettőt emelek ki: Petrovics József és Barics Adalbert, a jogi kar két professzora kérte a Helytartótanácstól, hogy fizetésüket növeljék meg 1200 Ft-ra (mindkét tanár kiváló munkát végzett, de nem sokkal korábban kerültek az egyetemre a zágrábi, illetve győri királyi akadémiától). A Commissio előbb kiadta a kérelmet az egyetemnek — nyilatkozzék, mindenekelőtt a pénztár: van-e erre fedezet? Hamarosan visszaérkezett a pozitív válasz, ekkor a bizottság úgy foglalt állást, hogy Petrovics József 1781. november 1-től (az új tanév kezdetétől) 100 Ft-tal megemelt fizetést kapjon, mint olyan professzor, aki ,,a kinevezés rendjében" szenior, tehát Bariccsal szemben előnyt élvez. Ekkor lépett be az ügybe Vörös Antal, a királyi helytartó helyettese, egyben a budai egyetem jogi karának is igazgatója. Kérte, hogy Barics professzor fizetését is emeljék meg 100 Ft-tal. Érvei figyelemreméltóak: az orvosi fakultáson évi 1200 Ft a legalacsonyabb professzori fizetés (a jogi karon ennél kisebb), márpedig ez a kar nem lehet hátrányosabb helyzetben, mint a másik, mert tevékenysége rendkívül hasznos a magyar ifjúság szakmai oktatásában. Befejezésül (és ez a gesztus jellemző a korszak számos, megszállottként tevékenykedő oktatásiigazgatási vezetőjére) Vörös megjegyzi: ha kérése teljesítésére nincsen mód, saját karigazgatói honoráriumából fizet Baricsnak 200 Ft-ot. A bizottság egyelőre ,,előjegyeztette" a kérelmet, a jogi kar két professzora azonban hamarosan megkapta az 1200 Ft-os fizetést, és így egy szintre került az orvosi fakultás tanáraival (legalábbis abban, hogy a salarium-uk azonos lett).

125 De nemcsak fizetésemelési kérésekkel fordultak egyetemi tanárok a bizottsághoz, Lakics György is ennek a segítségét kérte ahhoz, hogy adósságai tengeréből kievickélhessen. Először 2 ezer forintért felajánlotta a köznek a könyvtárát, egyben azt is kérte, hogy „bécsi adósságai megfizetésére" e vételár terhére 500 Ft-ot az egyetemi nyomda pénztárából felvehessen. A bizottság úgy döntött, hogy Lakics „felajánlásáról" tájékoztatja az uralkodót, az 500 Ft előleget pedig — „ha a nyomda körülményei megengedik" — felveheti. Ügy tűnik azonban, hogy az ügylet nem jött létre, mert a következő évben a Lakicskönyvtár sorsa újra napirendre került: az 1782. augusztus 22-én megtartott ülésen az egyik tanácsos bejelentette, hogy Lakics professzor szeptember 30-án ™*Prot. 1782: 663-664. és 752. ™Prot. 1781: 359., 410. és 623. 4*